Ünnepi istentiszteleten emlékeztünk a magyar államiság alapítására, Szent István királyra és az új kenyérre.
Prédikációjában Szabó Attila református lelkipásztor emlékeztetett: ,,mi itt élő magyarokként hisszük, hogy csak akkor szűnünk meg magyarnak lenni, ha feladjuk azt a belső lelki tartásunkat, amely azzá tesz bennünket, akik vagyunk, (…) legyünk igazán István király örökösei, mert ez az ország nem lett volna ennyire erős és nagy, ha a kereszténység zászlaját nem tűzi magasba.”
A folytatásban Hol vagy, István király? kezdetű népéneket hallhattuk Hubbard Zsuzsanna előadásában és Tüske András gitárkíséretével. A gyerekek háromszereplős darabjában István, Gizella és Sarolt vitáját követhették a nézők, amiben István meggyőzően állította: nincs más út a magyarság előtt, csak a kereszténység vállalása. Érdekessége volt az előadásnak, hogy Sarolt szerepéből kicsit kilépve, a darab rendezőjét kihívta a közönség soraiból, felpróbálta a koronát a fejére, hogy megerősítse: a korona nem lehet mindenkié.
A megemlékezést ezúttal is szeretetvendégség zárta, amin az ünnepre tekintettel többen vettek részt.
