Anzac Day megemlékezés a Szent Erzsébet Otthonban.
Április 25-e Ausztráliában és Új-Zélandon az egyik legjelentősebb nemzeti ünnep, ez a nap az ANZAC Day. Ezen a napon a nemzetek azokra a katonákra emlékeznek, akik életüket adták hazájukért, vagy szolgálatuk során szenvedtek az embertelen harcok során. Az elnevezés az „Australian and New Zealand Army Corps” rövidítéséből származik, és az első világháború idején, 1915-ben a
Gallipoli -partraszállás során vált történelmileg meghatározóvá, és fontos fejezete lett a mai történelemkönyveknek.
Amikor kitört az első világháború, Ausztrália akkor még épp hogy 13 éve nyerte el függetlenségét.1914-ben Nagy Britannia hadat üzent, így a „ két fiatal „ ország , akik még nem voltak eléggé felkészülve, hadba léptek és részt vettek a Gallipoli- félsziget elfoglalását célzó harcban. A nyolc hónapnyi küzdelemben több ezer ausztrál katona az életét vesztette. 1915. április 25- én az ANZAK hadsereg katonái egy névtelen kis öbölben szálltak partra és hivatalosan ennek a helynek a neve lett ANZAK- öböl. .A partraszállást követően ez a terület volt az ausztrál és ú j- zélandi katonák támaszpontja a Gallipoli- félszigeten a csata nyolc hónapja alatt.
Az emlékezés azonban mára jóval túlmutat ezen az egyetlen eseményen és minden háború és békefenntartó misszió résztvevőire kiterjed.
. Az emlékezés nem csupán történelmi, hanem mélyen emberi és érzelmi jelentőséggel is bír.
Az ilyen visszaemlékezések különösen értékesek minden generációnak , hiszen élő kapcsolatot teremtenek a múlt és a jelen között.
Az ANZAC Day szerves része a „Last Post” trombitaszó, amely a katonai temetések hagyományos záró dallama. Amikor a megemlékezésünkön hangok felcsendültek, mindenki felállt, és egy perces néma csenddel tisztelegtek az elesettek előtt. Ez a pillanat talán az egész ünnepség legmeghatóbb része: volt, a csendben mindenki a saját gondolataival maradt.
Az ünnep hagyományos szimbólumai a pipacs és a rozmaring. A rozmaring Gallipolit szimbolizálja a pipacs a „ véráldozatok ” jelképe.
. A közös készülődés napok óta - az ünnep jelképe – a pipacsokból készült koszorúk, kitűzők és virágok a vázákba, a nagydekoráció elkészítése, a program része volt az otthonban , mind hozzájárult ahhoz, hogy az ünnepség valóban közös élménnyé váljon.
Az ANZAC Day megemlékezés az idősotthonban különleges hidat képez múlt és jelen között. Ez az alkalom nem csupán a történelem felidézéséről – történetek, versek felolvasásával - szól, hanem az emberi méltóságról , az emlékezés fontosságáról a közösség erejéről is..
Végső soron az ANZAC Day egy olyan nap, amikor az emlékezés személyessé válik. Egy idősotthon falai között ez még inkább igaz. Itt minden emlék mögött egy arc, egy élet, egy család áll. Az ünnepség csendes, mégis erőteljes emlékeztető arra, hogy a múlt áldozatai nem merülhetnek feledésbe, és hogy a tisztelet és az emlékezés minden generáció közös felelőssége.
