Magyarországon május első vasárnapján, Kanadában a hónap második vasárnapján köszöntik az édesanyákat. Május 3-ra a katolikus közösségben, míg május 10-re a református közösségben készültek ünnepi műsorral és díszebéddel az édesanyák tiszteletére. Két cikkben szeretnék beszámolni ezekről az ünnepségekről. Ez a második.
A vancouveri Első Magyar Református Egyház templomának alsó gyülekezeti termében gyerekzsivaj és a készülő ebéd finom illata fogadta az anyák napi programra érkező vendégeket. Az istentisztelet után szinte teljesen megtelt az alsó gyülekezeti terem. Sokan szerettek volna részesei lenni az anyukák és nagymamák köszöntésének, illetve a közelgő nyári szünet előtt még egy kis közösségi élménynek. Néhány pótszékre is szükség volt.
A Vancouveri Magyar Iskola – Kálvin Magyar Oktatási Szövetség növendékei ezúttal egy rövid, de annál kedvesebb anyák napi köszöntéssel készültek az édesanyák és nagymamák tiszteletére. Az alkalomhoz illő versikékkel, mondókákkal köszöntötték az édesanyákat, nagymamáikat. Sok-sok megható pillanatnak lehettünk tanúi. A szavalásban soron következő gyerkőcök, a mikrofon előtt állva, megilletődve és izgatottan keresték az édesanyjuk és nagymamájuk tekintetét. Tették ezt azért, hogy pontosan a címzetthez szóljon kedves kis üzenetük. A műsor végén kicsik és nagyok közös énekléssel lepték meg a közönséget, majd következett az elmaradhatatlan ajándékozás. A szeretet és hála egy szál virág kíséretében, a nagy ölelésekben öltött testet.
A délután további része, kellemes beszélgetés mellett, a finom ebéd elfogyasztásával folytatódott. A gyerekek nem kis örömére, a desszert nagy adag vanília fagylalt volt, csoki öntettel a tetején. Ha „Sunday” – akkor „Sundae”, vagyis a sokak által ismert amerikai-kanadai fagylaltkehely nagyon is jól illik a vasárnaphoz.
Az ebéddel egybekötött anyák napi ünnepség a hétvégi iskola évzárója is volt egyben. A templomi szolgálaton túl, a lelkes önkéntesek önzetlen munkájának eredménye, hogy évről-évre működőképes az iskola, vannak kulturális rendezvényeik és a háttérmunka részeként, rendre finom ételek kerülnek az asztalra. Azt hiszem, vég nélkül lehetne sorolni a feladatokat, amelyek egy-egy ilyen közösség működtetésével járnak. Így ezen a napon köszönetet mondtak az összes segítőnek, önkéntesnek is egész éves kitartó munkájukért. Ezeknek a közösségi ünnepeknek, programoknak a megvalósítása csakis a tagsággal együtt képzelhető el. Velük közösen, mindenkiért!
