Az államalapítás és az új kenyér ünnepe Johannesburgban

Kint tartózkodása alatt sűrű volt a programja, már érkezése napján meglátogatta a Tarentaal Village-ben élő magyar nyugdíjasokat. Több korábbi cikkemben is említést tettem már róluk, hiszen nagyon sokat jelentenek nekem, mióta itt vagyok ösztöndíjasként. Mindenben számíthatok a támogatásukra, így én is igen nagyra értékeltem, hogy miniszteri biztos úr rájuk szánt egy egész délutánt. Emellett egy filmes stáb is érkezett Balázs Bulcsú és Bereczky Tamás személyében, hogy a helyi magyarság tagjairól forgasson.

Mikor megszerveztem a látogatást,csak az volt teljesen biztos, hogy őket viszem ki magammal, így az, hogy végül  Szilágyi Péter is velünk tartott, kellemes meglepetés volt nekik. Ahogy általában, most is rengeteget készültek, sütöttek-főztek, igazi terülj-terülj asztalkám volt, tele magyaros étellel. Az előbb leírtakból azonban kitűnik, hogy ez a figyelmesség részükről természetes és nem csak a magas pozíciónak szól, hisz valahányszor vendég érkezik, ugyanilyen nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadják. Jó házigazdaként megetették a vendégeket, majd meséltek arról, hogy miként  kerültek az országba, miért pont ide jöttek, hogyan illeszkedtek be, milyen problémákkal kell szembesülniük a közbiztonság rohamosan hanyatló helyzete miatt. Riportokat is készítettek velük, melyben többen is  elmondták, hogy bármennyire is tetszett nekik az ország, mikor ide jöttek, sosem fogja azt jelenteni nekik, mint a szülőföldjük. Többen is megsúgták nekem, hogy iszonyatosan jól esett, hogy a miniszteri biztos látogatást tett náluk, és elbeszélgetett velük, mondták, hogy egy igen jó kiállású, intelligens embernek tartják, aki ráadásul felettébb kedves, érdeklődő és nyitott volt, így alig várták, hogy a hétvégi rendezvényen ismét találkozzanak vele.

Az augusztus 25-én tartott ünnepséget az ebéddel kezdtük, melybe az öröm mellett vegyült némi üröm is, hiszen ez volt Dóka Laci utolsó rendezvénye. Laci 14 évig volt a Tanya szakácsa, így nagyon sokan fejezték ki szomorúságukat távozása miatt. Erre az alkalomra májgombóclevessel, csirkepörkölttel és nokedlivel, valamint zserbóval készült. Azt hiszem az, hogy illusztris vendégünk is többször szedett a levesből, magáért beszélt, Laci kitett magáért. Én ezúton is szeretném megköszönni  a tavalyi hét, valamint az idei három közösen ledolgozott hónapot, a konyhában közösen töltött idő mindig jól telt, azt hiszem  mondhatom, hogy hamar megszerettük egymást és sok emlékezetes, olykor vicces pillanatot éltünk meg együtt. Nekem hiányozni fog, és bizton állíthatom, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

Miután megebédeltünk, kezdetét vette az ünnepi műsor, melyet Kiss Jutka alelnök nyitott meg, majd átadta nekem a szót. Mielőtt felkértem Dr. Szilágyi Pétert beszéde megtartására, egy rövid felvezetőt mondtam, melyben többek közt azt emeltem ki, hogy milyen fontos örökséget hagyott ránk Szent István, tőle kaptunk európai lelkiismeretet és magyar szívet, mely mindannyiunkban ott dobog, még szülőföldünktől oly távol is, hazaszeretetünk pedig összekapcsol minket,  magyarokat a világ minden táján. Ez pedig  mindaddig így is marad, míg lesznek olyanok, akik magyarul értik és érzik, mit is jelent az a négy szó, hogy „ A haza minden előtt”.  Ebben pedig a diaszpórában élők, mint nemzetalkotó tényező is szerepet játszanak, bár nyelvünk és kultúránk ápolásában nekik jóval nehezebb dolguk van, mint Magyarországon élő honfitársainknak.

Ezt követően miniszteri biztos úr intézett beszédet a jelenlévőkhöz. Először is köszönetet mondott az itteni magyar közösségnek, hogy Ők nem mondtak le a Hazáról akkor, mikor a Haza lemondott róluk; nem csak a magyar zászlót tartották meg, hanem szívükben is magyarok maradtak. Kiemelte továbbá, hogy az ezer éves Magyarország nem csak egy részlet a térképen; hisz Magyarország mi magunk vagyunk, nélkülünk, magyarok nélkül nincsen értelme, így örökségünk ápolásával – legyen szó akár arról, mikor magyarul beszélünk, vagy mikor főzünk egy jó magyar ételt – mind Szent István Magyarországát éltetjük tovább. Elmondta, hogy nagyra értékelendő, hogy az  itteni magyar közösség tagjai a mai napig aktívan tesznek azért, hogy egy ilyen távoli országban is fenn tudják tartani magyarságukat, majd rátért arra, hogy a kormány 2010 óta kiemelten kezeli a nemzetpolitikát, így igyekszik szorosabbra fűzni kapcsolatát a diaszpóra közösségekkel, segíteni az ott élőket, ugyanis Magyarország felelősséget visel minden magyarért, akárhol is éljenek.

A beszédet követően Hallbauer Dezső előadásában elhangzott még Sík Sándor Szent István című verse, majd Kiss Ákos mondott beszédet a jelenleg Magyarországon tartózkodó elnök asszony felkérése alapján . A műsor zárásaként közösen elénekeltük a Himnuszt, majd  Szilágyi Péter a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága nevében koszorút helyezett el az 1956-os hősök tiszteletére emelt emlékműnél. Ezután a miniszteri biztos még beszélgetett az egybegyűltekkel, majd sötétedést megelőzően a nagy többség hazafelé vette az irányt.

Mint általában, most is pár személyes gondolattal fejezném be  írásomat. Nehéz leírni, hogy mit láttam az arcokon, mikor beszélgettek a miniszteri biztossal vagy interjút adtak, hiszen érzéseket nem könnyű szavakba önteni. Mindannyiuk története, életútja különböző, hol vidámabb, hol szomorúbb. De egy dolog közös volt : amikor szóba került  Magyarország, érezni lehetett, hogy a szív összeszorult, a hang megcsuklott és könny szökött a szemekbe.  Hisz bármilyen régóta is vannak ebben az országban, sosem fogja nekik ugyanazt jelenteni, mint az Óhaza. Azt hiszem ezt az érzést talán az a két szó jellemzi legszebben, hogy „magyarságtudat és hazaszeretet.”