A Los Angeles-i magyar egyházak – egy kivételével – mind az 1956-os forradalom után alakultak. Az akkori emigráció fontosnak tartotta, hogy templomokat és iskolákat építsen az új otthont találni kényszerülő magyarok számára. Ezért volt nagy jelentősége a 60. évforduló megünneplésének a mi gyülekezetünk és iskolánk számára is. Emlékezni a hősökre, a bátrakra, akik tették, amit kellett és idegenbe szakadva sem felejtkeztek meg nemzeti hovatartozásukról. Egy új élet kezdetének nehézségei mellett időt, pénzt, energiát nem sajnálva tették le a mai magyar közösségek alapjait. Sajnos már egyre kevesebben vannak köztünk, pedig volna még mit mesélniük és nagy szükség lenne ma is példamutatásukra. Nevük nem merül feledésbe, kőbe vésve marad meg a hálás utókor számára. A kopjafaavatással előttük is fejet hajtunk!
Az ünnepi alakalom a zászlók bevonulásával kezdődött. A magyar lobogót követte a lyukas zászló, mint történelmi jelkép, a székely és az amerikai lobogóval együtt. Őket követték a szolgáló lelkészek, nagytiszteletű Jakabffy Zsolt református lelkipásztor, gyülekezetünk lelkésze, valamint nagytiszteletű Nagy Bálint református lelkipásztor, nagytiszteletű Danyi István adventista lelkipásztor és nagytiszteletű Bátori Zoltán beszolgáló lelkész.
Az ünnepi prédikáció Pál apostolnak a korinthusi gyülekezetnek írt második levelének 3. részének 17. versére épült, „Ahol az Úrnak lelke ott a szabadság”. Az istentiszteleten, Érseki Emőke vezényletével, a Kodály kórus több gyönyörű kórusművet is előadott. Az igehirdetést úrvacsoraosztás követte, hiszen a reformáció ünnepe is volt.
Az ünnep zászlószenteléssel folytatódott. Az új zászlókat hozzáérintették a régi lobogókhoz úgy áldották meg. Előtte dicsőítő zenekarunk játszott el egy dalt 1956-ról valamint Reményik Sándor Zászlószentelés című költeménye hangzott el.
A Magyar Iskolások műsora a magyar és székely himnuszok eléneklésével kezdődött, melyhez ez alkalommal trombita kíséret is párosult. Diákjaink kiváló teljesítményt nyújtva, érthetően és meghatóan mondták el a rájuk bízott szövegeket, verseket, melynek végén gyertyát gyújtva adóztak az elesettek emlékének. Megható pillanatok voltak, ahogy kicsik és nagyok egyaránt nagy tisztelettel álltak sorfalat a kivetített kopjafa erdő, a képzeletbeli temető előtt.
A zászlók és a gyerekek felvezetésével a kopjafához vonultunk. A műalkotás leleplezése után Polgár Edina konzul asszony olvasta fel Széles Tamás Magyarország Los Angeles-i főkonzuljának üzenetét, majd Pereházy Miklós az Egyesült Magyar Ház elnöke méltatta '56 jelentőségét. A kopjafa készítői részéről Benedek Lóránt Zsolt magyarázta el a kopjafa szimbolikáját, az alkotó mester Vass István társaságában. Iskolánk legkisebb diákjait képviselve Varga Ádám szavalata következett, ami nagy sikert aratott. Bátori Zoltán lelkész trombitán eljátszott zsoltára alatt az iskolások 60 szál rózsát helyeztek el a kopjafa talapzatán. A jelenlévő egyházak képviselői, a közben eleredt esőben áldották meg a kopjafát. Mintha a jó Isten is szerette volna megkeresztelni az emlékoszlopot. Gyermekeink, az égi áldás ellenére, mint szilárd, rendíthetetlen fenyők a viharban, úgy álltak ott, fegyelmezetten, öntudatosan, mélyen átérezve a pillanat jelenőségét.
Az estét szeretetvendégség zárta, ahol gyülekezetünk minden jelenlévőt magyaros vacsorára hívott.
Most már újabb emlékmű hivatott emlékeztetni mindenkit a hősök soha el nem múló érdemeire. Ez fog minden vasárnap eszünkbe jutni, amikor belépünk a templomunk kapuján, ahol a bejárat mellet rendületlenül tör az ég felé a kopjafa lándzsa hegye!
Dicsőség a hősöknek, Isten áldja meg emléküket!
