Első hallásra kissé szokatlan így aposztrofálni egy identitást, de ezúttal inkább a leleményesség dicséreteként teszem ezt.
A Misionesi Magyar Örökség Egyesület ugyanis kokárdákat szeretett volna készíteni a március 15-i megemlékezésre. A kérdés egyszerűnek tűnt: miből és hogyan? A válasz azonban (ahogy az életben lenni szokott) nem a tankönyvből érkezett.
Mert ugyan ki hallott már errefelé magyar nemzeti színű szalagról?
Viszont ha az ember egy kicsit arrébb néz, hamar kiderül olasz leszármazottból és így olasz szalagból annál több akad. Így hát egy 90 fokos „kulturális elforgatással” az olasz trikolórból máris magyar kokárda lett. A megoldás megszületett és a kokárdák elkészültek.
Közben az egyesület médiacsapata sem tétlenkedett: ötletes videókkal rukkoltak elő a megemlékezéshez, amit a galériában meg is lehet tekinteni.
És ha már kreativitás: az egyesület első születésnapja is közeleg. Ahogy az lenni szokott, az ünnepléshez nemcsak lelkesedés, hanem némi anyagi háttér is szükséges.
Mi a megoldás? Közösségi főzés.
A menü: Arroz con Pollo, vagyis csirkés rizs. Aki jótékonykodott és adományozott az egyesület részére, azt cserébe megkínálták csirkés rizzsel avagy Arroz con Pollo-val így a gyomrok és az erszények is megtelhettek.
A tanulság? Nem az számít, hogy mi nincs, hanem az, hogy mit lehet kihozni abból, ami van.
Folyt. Köv.
