Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy másodszor is részt vehettem a wellingtoni magyar közösség eseményének szervezésében. Igazán hálás vagyok Szentirmay Klárinak, a Magyar Millennium Park Trust elnökének, hogy ismét bizalmat szavazott nekem. Ezúttal az 1956-os forradalom és szabadságharc 69. évfordulójára emlékeztünk.
Az előkészületek során kvízt, akrobatikus rock and roll táncbemutatót és táncházat szerveztünk. Az utazás nem csak a repülés miatt volt izgalmas, hanem azért is, mert nem érkeztünk üres kézzel: 35 kilogramm füstölt kolbászt vittünk le a wellingtoni magyaroknak Auckland-ből! A reptéren csak úgy húztuk magunk után a kolbász csíkot, a kutyák biztosan lelkesen követtek volna minket.
Sikeres landolás után rögtön belevetettük magunkat az előkészületekbe: isler, puszedli és pogácsa csomagolás volt a délutáni program. Jó volt újra találkozni Szentirmay Klárival és Bushnell Györgyivel, és megismerkedni azokkal is, akikkel eddig csak online tartottuk a kapcsolatot.
A szombati program a templomban kezdődött, ahol Pintér Gábor érsek, Új-Zéland és Óceánia apostoli nunciusa tartott megemlékező misét. Gyertyát gyújtottunk, és közösen idéztük fel az ’56-os hősök emlékét.
Ezt követően átsétáltunk a Magyar Millennium Parkba, ahol dr. Nagy Gábor Tamás, Magyarország nagykövete, valamint Andrew Little, Wellington főpolgármestere mondott beszédet. A programot koszorúzás zárta, a park pedig gyönyörűen pompázott a tavaszi napsütésben.
Innen visszatértünk a közösségi házba, ahol kezdetét vette a magyar délután: lehetett vásárolni kolbászt, teasüteményeket, füstölt sajtokat, és kóstolni mindenféle finomságot, a tepertőtől a káposztás csavartig.
A délután fénypontja számomra a táncbemutató volt. Lampert Mirával, a legjobb barátnőmmel együtt léptünk színpadra, tíz évvel azután, hogy együtt lettünk világbajnokok. Különleges érzés volt újra közösen táncolni, ráadásul egy olyan eseményen, ahol az akrobatikus rock and roll-t, ezt a Magyarországon kiemelkedő sportágat, most először mutathattuk be a wellingtoni közösségnek. Erre az alkalomra egy magyaros hangulatú koreográfiával készültünk.
A bemutató után táncház következett, ahol mindenki csatlakozhatott, majd a napot egy ’56-os kvíz zárta, ahol a résztvevők játékos formában mérhették össze tudásukat a forradalomról.
Vasárnap és hétfőn kirándulással zártuk a hétvégét, felfedeztük Wellington környékét, és megtapasztaltuk, milyen érzés 60 km/órás széllökésben egy hegy tetején állni. A helyieknek ez mindennapos, nekünk viszont igazi kaland volt!
Összességében fantasztikus hétvégét zártunk. Hálás vagyok a bizalomért és a lehetőségért, hogy újra részese lehettem ennek a gyönyörű eseménynek és hogy mindezt a legjobb barátnőmmel élhettem át, akivel egy éves korunk óta töretlen a barátságunk.
