Hozzánk március elsején köszöntött be a tavasz.
Két édesanya nagyon ötletes tavaszköszöntő tevékenységet készített elő: a Magyar Ház egyik fehér falára az általuk megrajzolt, kifestett, kivágott füvet, fákat és virágokat ragasztották fel a gyerekek öntapadó gyurmával. Ezután mindennek odakerült a neve is, a gyökerektől a szirmokon át egészen a lombkoronáig.
Ezután tavaszköszöntő dalt tanultunk, amelyet a „par excellence” tavaszi hangszerünkkel, a tilinkóval kísérhettem. A mese is tavaszi volt, és bőven jutott hozzá körítés Weöres Sándor tollából.
A gyerektáncház már rutin, az énekes gyermekjáték-pótlékokat pedig már a legkisebbek is megtanulták kicsikarni – és ez jó.
Mivel nemzeti ünnepünk közeledik, két Kossuth-nótát is elénekeltünk. Az egyiket házi készítésű dünnyögőkkel kísérték a gyerekek, a másodikat pedig Borisz kísérte a hegedűjén.
Az uzsonna is csupavirág vajas keksz volt, gyönyörű munka ízletes falatokon.
A gyerekdélután vendége volt a lyoni magyarok által jól ismert Ilona nővér.
A tavaszi témájú kézműves foglalkozást ismét Hanna nagylány vezette, aki – bár érettségire készül – mégis időt szakított arra, hogy a kicsikkel dolgozhasson.
És persze volt Kenguma, magyar matematika a nagyobbak számára, amelyet Kiss Anikó igen komolyan vesz – és így a gyerekek is.
Bár nem kötődik szorosan a gyerekdélutánhoz, de az azt megelőző estére felnőtt táncházat hirdettünk meg. Kissé későn, igaz, de megérte, nagyon jó hangulatú kis csapat gyűlt össze. Rájöttünk, egy kisebb esemény is lehet jó, ilyet pedig szervezhetünk minél gyakrabban. A házigazda, Gábor Áron pogácsáit pedig mindannyian imádták: nem hamuban sültek ugyan, de azért mindenki tarisznyájába is jutott belőlük.
