A Grenoble-i ünnepségen az volt számomra a legnagyobb meglepetés, hogy végig magyarul beszélhettem, hiszen minden résztvevő tudott magyarul.
Már a zászlóbontás is külön élmény volt itt: a szombathelyi karmeliták által 1933-ban készített lobogó a magyar egyesület féltve őrzött ereklyéje és büszkesége. Az ünnepséget Reményi György, a Franciaorszàgi Magyarok Orszàgos Szövetségének elnöke moderálta.
Az ünnepség első felében versek hangzottak el. Varga Zsófia a Magyarnak lenni című saját költeményét szavalta el. Ezt követően ugyancsak ő olvasta fel Tompa Mihály A gólyához, illetve Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című verseit, amelyeket Mignotte-Nagy Hélène fordított franciára és olvasott fel; közös, Kőrösi Csoma Sándor Programos (KCSP) magyaróráink gyümölcse ez.
KCSP-ösztöndíjasként népi énekes-zenés műsort adtam elő.
Az ünnepség zárópontja Kossuth Lajos torinói beszédének megtekintése, meghallgatása volt, amelyet mesterséges intelligencia segítségével tettek érthetővé.
A közös állófogadáshoz minden résztvevő hozzájárult; az ünnepség meghitt, kedves és kellemes beszélgetéssel zárult.
