Nagy álom vált valóra 2017. május végén. Az ötlet magva még Stuttgartban született az I. Nyugat-Európai Magyar Néptáncfesztiválon 2016 novemberében. Azóta szépen szárba szökkent, egyre több támogatója lett, végül sikerrel megszerveztük az I. Ny-Európai Családi Népművészeti Tábort. A tábor célja volt, hogy a Nyugat-Európában élő magyaroknak lehetőséget biztosítson a közös tánctanulásra, játékra, éneklésre, kapcsolatépítésre egy népművészeti hétvége keretein belül. Az ötletet felkarolta a Franciaországi Magyarok Szövetsége is, anyagi és jelentős szervezési támogatást nyújtottak. A tábort a franciaországi St Sorlin d’Arves-ban rendeztük meg 2017. május 25. és 28. között.
135-en gyűltünk össze a Chalet Bellevue fogadóban, hogy a hétvége során magyar táncokkal, zenével, kézművességgel foglalkozzunk. A résztvevők Európa számos szegletéből érkeztek.
A társaság fantasztikus volt, az élmény felejthetetlen. A hétvége jól mutatta a Kőrösi program szellemiségét, hiszen a tábor több ösztöndíjas összefogásának országokon átívelő eredménye. Hihetetlen élmény volt megtapasztalni, hogy a munkánk örömet szerez, hogy a táborban résztvevő családok magyarul-németül-franciául igyekszenek a magyar néphagyomány minél nagyobb szeletét megismerni, a magukévá tenni, és közös élménnyé formálni.
Napközben végig vidám gyereknevetés volt hallható, a kicsik számára izgalmas kalandokat tartogatott a hétvége. Angyal Réka, Medvegy Andrea, Molnár Luca és Simon Alexandra KCSP ösztöndíjasok jóvoltából egy percig sem unatkoztak, gyermekjátékokat, énekeket tanultak, vasárnap még a kalózok kincsét is megkereshették.
Eközben a felnőttek a mezőkeszüi táncok kincseit igyekeztek felfedezni. A kezdő csoportban az alapok elsajátítása zajlott Dúcz Erzsébet és Illés Gábor ösztöndíjasok segítéségével. A haladó csoportban már a keszüi táncanyag bonyolultabb elemeit és stílusjegyeit gyakorolták a táncosok Hortobágyi Ivett ösztöndíjas és párja Botka Bálint néptáncoktató vezetése alatt. Volt olyan, aki 20 éve tervezi a magyar néptánc tanulását és most végre lehetősége nyílt erre. A tánc mellett népzene- és énekoktatáson, illetve kézműves foglalkozáson is részt vehettek a felnőttek.
A tábori zenekart teljes egészében önkéntes zenészek alkották, kiegészülve Bezzeg Gyula Petőfi ösztöndíjas brácsással, aki a messzi Szarajevóból érkezett. Ők mind csupán lelkesedésből utaztak el hozzánk az Alpokba, és lehetővé tették, hogy a tábor egészében élő népzene szólhasson. A zenekart kiegészítették franciaországi, németországi és svájci muzsikusok is, így szinte szünet nélkül muzsikált a szárazfa. Az ő lelkesedésük nélkül nem lett volna ilyen eleven és igazi a tábor.
Az utolsó esti táncházat bográcsgulyás előzte meg, és amíg főtt a gulyás, kimerészkedtünk a környező lenyűgöző hegyvonulatok közé, ahol napsütés, eső, viharfelhők és hógolyók egyszerre vártak. Ekkor már érezhető volt az igazi tábori hangulat, amelyben már nem egyszerű csoportként, hanem közösségként voltunk együtt.
Az esti táncházakban és a hajnalig tartó nótázásokban igazán érezhető volt, hogy bár Európai különböző szegletein élünk, akár más-más nyelvet is használunk otthon, a közös pont még mindig él, hiszen közös az ének és közös a tánc.
Ezt a közösségi szellemet szeretnénk megőrizni és továbbvinni, hogy jövőre megrendezhessük a II. Ny-Európai Családi Népművészeti Tábort, és ismét együtt táncolhassunk, zenélhessünk és énekeljünk.
Köszönjük minden szervezőnek, zenésznek és közreműködőnek a rengeteg munkát és a részvételt!
A tábor teljes fotó és videó dokumentációját és a jelen fotókat is Patai Borbála készítette.
