Gyermekként a figyelmemet a sportok és a művészetek kötötték le. Öt évig zongoráztam, nyolc évig gitároztam és két évig szaxofonoztam. Emellett számos sportágban is kipróbáltam magam, melyekben különböző sikereket értem el. Azonban négyévesen találkoztam azzal a mozgásformával, mely a mai napig meghatározza az életemet, ekkor kezdtem el néptáncolni.

Mikor kikerültem a gimnáziumból, már kiforrott, mivel is akarok foglalkozni. A folklorisztika és a professzionális táncos élet mellett a pedagógia és a gyermekpszichológia érdekel és irányítja tanulmányaimat. Célom, hogy alkalmazott- és alkotó táncos munkáim mellett egy sajátos, néptánctanítási szakmódszertant alapozzak meg tánctanárként, melyen folyamatosan dolgozom. Ennek első mérföldköve a BA szakdolgozatom, mely a magyar néptánc és szabad mozgás - kreatívtánc egyidejű tanítását kutatja és vázolja.  Jelenleg a Magyar Táncművészeti Egyetem MA tánctanár szakos hallgatója vagyok.

A Kőrösi Csoma Sándor Program rengeteg lehetőséget biztosít, hogy a diaszpórában élő magyar gyerekek, fiatalok és felnőttek napi szinten ápolják magyarságukat. Fantasztikus érzés, hogy Angliában jelenleg én vagyok ennek a programnak az egyik mozgatórugója.  Nagyon inspiráló, ahogy a manchesteri és chesteri magyar iskolákban a gyerekek és szülők egyaránt önfeledten vesznek részt az énekes-zenés foglalkozásokon, valamint a népikultúránkból táplálkozó egyéb mozgásos, táncos programokon. Magyarul éneklünk, táncolunk és játsszunk, aminek köszönhetően indirekt módon ápoljuk hagyományainkat és őrizzük meg hazaszeretetünket.

,,Az embert ki lehet szakítani a hazájából, a hazáját azonban nem lehet kiszakítani az emberből.” 

(Röhrig Géza)