1989 karácsonyát Rahón töltöttem. A család, ahova befogadtak szentestére, várta a betlehemezőket. Több csoportban érkeztek korosztályonként a „csapatok”. Mindegyikük az akkor még élő hagyomány rendje szerint – magyarul! - mutatta be a betlehemi játékot, énekeltek, eljárták a pásztorok táncát. Érkezett egy tizenévesekből álló csapat is, majd a háziasszony büszkén mutatta, hogy az egyik legény az ő fia. Mikor meg akartam köszönni neki a játékot kiderült számomra, hogy nem ért magyarul. Szülei magyarul beszéltek, de érződött az ukrán szóhasználat. Sajnos fiúk, mivel nem magyar iskolába járt, már nem tanult meg írni-olvasni, és magyar nyelvtudását is elvesztette. Mikhail, azaz Mihály hibátlan magyar akcentussal, szép dallamívekkel kántált.

Ez a karácsonyi élmény a mai napig élénken él bennem. Hasonlókat tapasztaltam a rákövetkező karácsonykor is az erdélyi Mezőségen – ahol még Kallós Zoltánnal járhattam több faluban – magyarul éneklő, de már magyarul nem beszélő gyermekekkel, fiatalokkal.

Néptáncoktató tevékenységemet, táncegyüttesi életet szervező munkámat meghatározza, hogy a népi kultúra megtanulása, művelése ne csak egy szubkultúrára jellemző mozgalom, szórakozási forma legyen. „Nincs rossz táncos” – szoktam idézni Karsai Zsigmondot, csak a szándék létezik, hogy szeretünk-e, akarunk-e magyarul táncolni, énekelni vagy a népművészet bármely formáját művelni.

A Kőrösi Csoma Sándor Programba való jelentkezésben motivált az a tapasztalat melyet az itthoni közösségekben végzett munka jelent; és motivál az felelősség és lehetőség, hogy a magyar népi kultúra – néptánckincs, táncegyüttesi gyakorlat – megismertetése, átadása olyan közösségekben történjen, ahol a magyarul már kevésbé beszélnek, ugyanakkor magyar érzelműeknek tartják magukat.

Feleségemmel, Léránt Andreával a programban párként veszünk részt, egymás munkáját kiegészítve, segítve, ahogy eddig is tettük.

A program lehetőséget ad arra, hogy - amit ez idáig a Kárpát-medencei határainkon túli közösségeknél is tettem - a magyar néphagyományt rendszerszerűen ismertethessem meg és átadhassam tapasztalataimat az argentínai magyar közösségek számára.

Bennem így él a jelmondatban idézett láng.