Alföldi származású, tanyán nevelkedett anyai nagymamám történeteiből sugárzott a szülőföldhöz való végtelen kötődés – tulajdonképpen ezeken az életmeséken nőttem föl. Ez a természetes mesélőkedv is hozzájárult ahhoz, hogy gyermekkoromtól kezdve közel áll hozzám az anyanyelvem és a magyar irodalom szeretete, ezért döntöttem a magyar nyelv és irodalom szak elvégzése mellett.

Egyetemi éveim alatt – a muravidéki Völgyifaluban végzett nyelvjárásgyűjtés során – ért az első nagy élmény a szórványban élő magyarokkal kapcsolatosan. Mivel lakóhelyem közel esik a szlovák–magyar határhoz, évek óta keresem azokat az alkalmakat, amikor átmehetek egy kicsit a Felvidékre, hogy az ottani magyarokat „megszólítsam”. Ízes palóc nyelvjárásuk, a mindennapokból vett, életszerű történeteik erővel töltenek fel, és közben magam is igyekszem erőt sugározni feléjük. Számomra létszükséglet az írás, ezen keresztül szeretném ezt az erőt másoknak is tovább adni, ezért indítottam útjára a saját képeimmel illusztrált blog oldalamat. Többször dolgoztam már nemzetközi munkakörnyezetben, szeretek emberekkel foglalkozni. Mind a firenzei, mind a dolói ösztöndíjas időszakom alatt kapcsolatban álltam a diaszpórában élő magyarokkal, kétnyelvű magyar-olaszokkal. Segítettem őket magyarságuk őrzésében, miközben nekem is jólesett, hogy idegen környezetben az anyanyelvemet használhatom. Az elmúlt években általános iskolai magyartanárként igyekeztem játékos formában a nyelv helyes, értő használatát megtanítani, hogy minél élvezetesebb, sokrétűbb lehessen az irodalmi szövegek befogadása.

Ez a nemzetem, anyanyelvem iránti elhivatottság, a tanítás és a gyermekek szeretete vezérelt a Göteborgban töltött ösztöndíjas hónapjaim alatt. Szeptembertől tovább folytathatom a megkezdett munkát, tovább fogok dolgozni a svédországi magyarok identitástudatának erősítésén, ápolásán.