A mézeskalács története:
A magyar nép egy ősi méhész nemzet. A magyar méhészetnek már a 11. századból is fennmaradtak írott emlékei. Jelenlegi ismereteink szerint a legelső magyar mézeskalácsos céh 1619-ben alakult Pozsonyban, de Kassa, Debrecen és Erdély is híres volt a mézeskalácsairól. Az is biztosra vehető, hogy már Mátyás király idejében is voltak mézeskalács-készítő mesterek, akik a Bécsen keresztül behozott keleti fűszerekkel ízesítették meg ezt a finom süteményt.
-
A mézeskalácsformákról:
A századok alatt a mézeskalács különféle formái és díszítései idővel jelképekké alakultak. A Magyarországon használt fából kifaragott formák és díszítések egyediek, más országokétól eltérőek. A mézeskalács készítő ezeket a formákat mindig maga faragta ki, mégpedig körtefából. Ezeket a formákat ütőfáknak nevezték, amik aztán a családon belül öröklődve apáról fiúra szálltak. Később az ütőformát a még ma is használt szaggatóforma váltotta fel. Sok mézeskalács ezekről a formákról kapta a nevét is, például mézes huszár, tükrös szív, karcagi korsó. Vásári ajándékként a legkedveltebbek voltak a szív, a huszár, a kard, a baba és a tányér formájú mézeskalácsok, az 1200-as évektől pedig már kolostorokban is készítették a kalácsokat, amelyek rendszerint vallásos jellegű figurákat ábrázoltak.