Cseppnyi Magyarország Bécs szívében – Harminc éve vette át Fodor Mária az Ilona Stüberl vezetését

– Édesapámnak, Fodor Zoltánnak Somlai Ilona a nagynénje volt, Fodor nagymamámnak a testvére – ez volt a két család kapcsolatának az egyik szála. De keletkezett egy másik is, jóval azután ugyanis, hogy a szüleim elváltak, a már rég özvegységben élő Miska bácsi a ’70-es évek elején Budapesten elvette feleségül édesanyámat – aki szintén Ilona volt –, így kerültünk Bécsbe 1978-ban. Tizenhat éves voltam akkor, a kőbányai I. László (ma Szent László) Gimnázium második évfolyamának végzős diákja, akinek édesanyja szándéka szerint nyelvtanulás lett volna az útja – a gimnáziumban oroszt és spanyolt tanultam –, de idekint engem jobban vonzott a hajó. Besegítettem Miska bácsinál, megtanultam a német nyelvet, és egyre biztosabb voltam abban, hogy a vendéglátóiparban szeretnék maradni. Az Ilona Stüberl kulcsát és ezzel az étterem vezetését 1987 januárjában vettem át. Kicseréltük a konyhaberendezést, kifestettünk, kitakarítottunk, kibővítettük az étlapot – például resztelt májjal és egyebekkel – és kinyitottunk. Azután is minden évben elvégeztünk valamilyen beruházást, fejlesztést: kicseréltük a padlóburkolatot, a bejárati ajtót, a sörcsapot… hosszú évek munkája az az eredmény, ami itt jelenleg látható.

– Senki nem volt vendéglős a családunkban, én vagyok az első, ráadásul nem is tanultam ezt a szakmát. Egyet azonban biztosan tudtam: hogy ki akarom nyitni ezt az éttermet. És abban a pillanatban, hogy kinyitottam, tudtam, mit kell tennem a vendégekkel: odapillantani, odaköszönni, kedveskedni nekik, figyelni rájuk, meghallgatni őket… Rengeteget beszélgettem a törzsvendégeimmel mindig. Láttam a gyerekeiket felnőni, velük sírtam, ha elveszítették hozzátartozójukat, velük örültem, ha boldogok voltak. Több baráti és munkakapcsolatom fakadt a vendégek köréből. Meggyőződésem, hogy én ide és erre születtem. Együtt lélegzem az étteremmel kora reggeltől késő estig immár harminc éve.

– Nézzünk néhány főételt az étlapról: Jókai bableves, töltött káposzta, székely káposzta, rakott káposzta, lecsós szelet, tejfölös gombapörkölt, borjúpörkölt, székelygulyás, erdélyi fatányéros… A szakácsok, a személyzet is magyar?

– Kezdetben szinte csak osztrák italunk volt, de elég hamar bevezettem a magyar borokat, jó tíz évvel ezelőtt pedig a magyar söröket is. A magyar borokat mosonmagyaróvári, soproni itallerakatoknál vásároljuk vagy a pincészet kiszállítja nekünk. A söröket a határ közelében élő alkalmazottak hozzák el vagy magam megyek el az áruért.

– A karácsonyi időszakban nem tudunk külön ünneplésre sort keríteni, de tavasszal minden évben bepótoljuk. A kollégák annyit tudnak csak, hogy mikor és hol találkozunk, de hogy mi fog történni az adott napon, arról fogalmuk sincs. Egyik évben például Göss-be látogattunk el a sörgyárba, másik évben limuzinos bécsi városnézésen vettünk részt. Mindig igyekszem különleges programokkal meglepni őket.

Nem feledjük a 2016-os futball Európa Bajnokságot sem! Azt már korábban elhatároztuk, hogy televízión, udvari kivetítő-vásznon, a velünk szembeni épület falán vetítjük a magyar válogatott mérkőzéseit, és amikor a bevásárlást végző Attila pincérünk felhívott Mosonmagyaróvárról, hogy van ott foci EB-s sapka, sál, síp és egyebek, azt mondtam, mindenből hozzon bőven. Beöltöztünk és hatalmas buli volt, remek hangulatban, főleg a magyar válogatott felejthetetlen győzelmei idején! Telis-tele voltunk magyar vendégekkel és nagyon élveztük ezeket az alkalmakat mindannyian.

– Bécs egyik legszebb pontján vagyunk, központi részen, tiszta levegőjű, csendes kis utcában, könnyen megközelíthető helyen és az étterem nem túl nagy – harminc férőhelyes – méretét is megszokták a vendégek és megszoktuk mi is. Nyáron persze sokat jelent, hogy van egy hangulatos kis teraszunk, amely éppen a főtéri barokk Szentháromság-szoborra néz.

Vélemények a vendégektől

„Mária olyan, mintha a nagynéném lenne. Még akkor is főz nekem mákos nudlit, ha az nincs az étlapon, főleg, ha verseny előtt állok. Évek óta ott ünneplem a születésnapomat, annyi vendéggel, ahány éves vagyok.”

„A vendéglő egy biztos pont az életemben, sőt a bécsi életem szerves része, gyakran írtam ott a regényeimet. A falai között ugyanis megcsap a múlt szele. Alig van olyan hét, hogy ne térnék be oda. Nemcsak a hazai ízek, hanem a Máriához fűződő barátságom miatt is. Szinte már-már családtagok vagyunk egymásnak.”

„Jó néhány évvel ezelőtt mikuláskor három gyermekemmel és férjemmel Bécsben voltunk. Nagyon szeretjük Bécset, már hagyománnyá váltak a kis törpevakációk a gyerekekkel. Azóta már lakást is vettünk, így rengeteget vagyunk ott. Szóval, nagyon hideg volt, nagyon sok ember volt a városban és ebédelni szerettünk volna. Már vagy tíz étteremből küldtek el, hogy nincs hely, főleg, amikor látták a babakocsit és a három gyereket. A férjem mondta, hogy van itt egy kis magyar étterem, nézzük meg. Persze tele volt az is, és amikor már fordultam ki az ajtón, egy kedves szőke hölgy odajött hozzánk, és azt mondta, ha félóra alatt végzünk, nagyon szívesen leültet, de foglalás miatt tényleg csak félóránk van. Nagyon örültünk és be is fejeztük az ebédet félóra alatt. Olyan kedves és szeretetteljes kiszolgálásban volt részünk, mintha ezer éve ismertük volna egymást. Azóta is tart a barátságunk, bár nem egy országban élünk, de abban biztos vagyok, hogy ha segítségre lenne szükségem, Máriára bármikor számíthatnék. Gyerekeim is nagyon szeretik; ha nem megy a német lecke, tudják, Máriát, bármilyen késő is van, hívhatják, számíthatnak rá. Sőt a fiam Bécsben kérte meg a barátnője kezét, és kérdés nem volt, hol legyen az eljegyzési vacsora. Én egy háromgyerekes anyuka vagyok, aki a családjának szenteli az életét, és nagyon nagy elismeréssel, büszkeséggel figyelem, hogy egy ilyen vagány csaj, mint Mária, hogyan vezeti az éttermét, fáradságot nem ismerve. Még órákat tudnék írni, de a vége mindig az lenne, hogy nagyon nagy boldogsággal tölt el, hogy ismerjük Máriát és az Ilona Stüberl-t.”

„Egy cseppnyi Magyarország Bécs szívében! Olyan fajta vendéglátással, ami már otthon is kuriózumnak számít. Vendégként érkezünk és barátokként távozunk. Nyílt, őszinte, sallangmentes vendéglátás! Nekem ezt jelenti Mária, Gábor, Attila és a többiek varázslata.”

„Nekem az Ilona Stüberl kilenc évvel ezelőtt csempészte be magát a szívembe, nemcsak a mai napig nagyon finom, igazi magyaros és igényes ízeivel, hanem a vendégszeretetével, a melegséggel, amit az ember ottjártakor mindig megtapasztal és ami Mária egész lényéből fakad. Jó oda betérni, bekuckózni a férjemmel vagy a barátokkal és jólesően magyarnak érezni magam, finomságokat elköltve. Bár az Ilona Stüberl kicsi, remekül népszerűsíti a magyar konyhát és a magyar vendégszeretetet. Én így szeretem.”

„Az Ilona Stüberl nekem – és a férjemnek, aki bécsi születésű – egy darabka »otthon«, elképzelhetetlen  jó magyar ételekkel! A főnöknő (nekem húsz éve csak Mici)  kitűnő csapatával nemcsak egy kiváló vendéglátó, hanem idővel igazi barátnő, szinte testvér lett. Amikor az ember az étteremben ül, azt az érzést nem helyettesíti semmi!”

„Az Ilona Stüberl olyan hely és biztos pont Bécs nemzetközi forgatagában, ahová ismerősként térhetek be, ahol otthonosan érezhetem magam, házias ételeket fogyaszthatok, jó szavakat kapok, és büszke lehetek arra, hogy magyar vagyok. Olyan adagokat szoktak elém tenni, hogy mindig az az érzésem, hogy velem itt kivételeznek, de aztán rájövök, hogy itt mindenki úgy érezheti, hogy éppen vele kivételeznek. A szeretet, amivel vendégül látják a betérőket – legyenek magyarok vagy külföldiek – túlmutat a tányér szélén, a Stüberl falán. Máriát annyira azonosítom az általa vezetett étteremmel, hogy többször majdnem Ilonának szólítottam, illetve az  Ilona Stüberl nevét többször az M betűnél keresem a telefonomban... Az Ilona Stüberl méltán hozzátartozik Bécs magyar nevezetességeihez.”

„Negyvenkilenc éve ismerem ezt a kicsi magyar sarkot, ahol otthon érzem magam, mert minden, nemcsak az ételek, hanem a környezet és a nyelv is magyar. Valamiképpen ezt érzem, amikor ott vagyok.”

„Tizenöt év hűség elég bizonyíték arra, hogy ide járok. Igazi magyarságot csempésznek a napjaimba!”

„Rögtön megragadt az a miliő, ami az Ilona Stüberl-ben tapasztalható. A hangulat, a remek ételek, a kitűnő, családias kiszolgálás, ahogyan Marika bánik a vendégekkel, ez mind-mind lenyűgöző. Készítettem is egy fotóalbumot, amit naponta megosztok a közösségi oldalon, így is segítve neki, bár igazán nincs szüksége erre, hisz’ az étteremben mindig telt ház van és már szinte mindenhol ismerik a világban. És hát kell-e annál jobb reklám, mint amikor egy amerikai mondja az olasz barátjának, hogy ha Bécsben jársz, feltétlenül látogasd meg az Ilona Stüberl magyar éttermet a belvárosban?...”

„Hat éve élek Bécsben. Amikor rátaláltam az Ilona Stüberl-re, nagy öröm volt számomra, hogy itt ilyen is van és még a személyzet is magyar. Örömmel járunk oda, egy kis hazát varázsol a szívembe, és persze az ételek is nagyon finomak, családias a hangulat. A 2016-os foci Európa Bajnokság volt a legjobb élmény, amikor közösen élhettük át azt, ahogy nyert a magyar csapat.”

„Nagyon sokat jelent nekem az Ilona Stüberl. Mária az egyik legjobb barátnőm, lassan tíz éve. Nekem is ott van egész közel üzletem. Az Ilona Stüberl-ben ismertem meg bécsi magyar barátnőimet, és még nagyon sok magyar ismeretséget kötöttem ott. Sok érdekes embert és életet meg lehet ott ismerni. És persze ne feledkezzünk még az ízekről sem! Már osztrák párommal is megkedveltettem, ő is szívesen jár oda.”

„Nekem az első dolog, ami eszembe jut az Ilona Stüberl-ről, az a kiváló Jókai bableves és a Brassói aprópecsenye, ezekből akárhányszor tudnék enni. Meg is tettem ezt igen gyakran, amíg Bécsben éltem. Most már ritkán jutok oda, de ha Bécsben járok, mindig betérek Máriához egy sörre és egy Brassóira. Mindemellett nagyon hangulatos a hely, szeretem, hogy ilyen kicsi és otthonos. Ezen kívül engem sok emlék köt oda, hiszen egyetemista éveim alatt dolgoztam is Máriánál, innen az ismeretség. Immár tizenhat éve ismerem őt és az éttermet.”

„Amikor Bécs központjában a Szentháromság-szoborral szemben nyíló Bräunerstrasse-ba befordulok – hiszen abban az utcában, néhány méterre az Ilona Stüberl-től van az irodám –, tekintetem a magyar vendéglő feliratára, a piros-fehér-zöld színekre vetül. Jó érzés ez számomra Bécs kellős közepén. De az is lélekemelő látvány, amikor a kis vendéglő előtt emberek várakoznak, hogy valamelyik asztal megüresedjen és ők is élvezhessék a finom ízeket. Néha én is betérek, hogy elfogyasszak egy Jókai bablevest, aminek az íze páratlan és felejthetetlen. Ritkán sikerül hasonló bablevest találnom magyarországi vendéglőkben. Az óriáspogácsa, amit az ebéd előtt tálalnak, szintén rendkívüli! És persze említenem kell a kedves kiszolgálást; a magyar szót, hiszen ott nemcsak a tulajdonos, Fodor Mária magyar, hanem a pincérek és a szakácsok is. Máriának mindenkihez van egy kedves szava, ö egy igazi, hivatásbeli vendéglátóipari vállalkozó. Bizonyára ezért van nála mindig teltház. Kívánom, hogy az Ilona Stüberl még hosszú évtizedeken át legyen magyar színfolt, a magyarság büszkesége Bécs központjában. Gratulálok a bolt átvételének 30. évfordulójához és ősszel esedékes 60. születésnapjához!”