Zsámbéki mivoltomból adódóan, immáron 21 éve szívom magamba a kultúra iránti szeretetet és szenvedélyt. Nagyban hozzájárult a személyiségfejlődésemhez és döntéseimhez az, hogy hol nőttem fel és milyen neveltetésben részesültem. A családunk számára mindig kiemelten fontos volt egymás támogatása, a távol élő rokonainkkal való kapcsolattartás, a kohézió fenntartása, bárhol is legyünk. Így ez nekem is szívügyem lett. A rokonságom egy része Erdélyben van, a másik pedig az Amerikai Egyesült Államokban. Tőlük tudom és átérzem azt, hogy milyen nehéz is tud lenni magyarságunk megélése, és anyanyelvünk gyakorlása.

Kiskoromtól kezdve tudatosan voltam jelen minden olyan programban, amellyel az összetartozást lehetett erősíteni. Legyen szó városi rendezvényekről, kiállításokról, néptáncról, cserekapcsolatokról, önkéntességről. Bárhol legyek is a világban, azt az üzenetet szeretném átadni a fiataloknak elsősorban, hogy értékeink megőrzése ugyanolyan fontos napjainkban is, mint amilyen régen volt, ha nem fontosabb. Határainkat átlépve, más országba tudtam most elhozni ezt a gondolatot, így támogatva és segítve a stockholmi és környékbeli diaszpórában élőket, a mindennapi feladatokon túl, az identitásuk és hagyományaik megőrzésében.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai karán közösségszervezési, humánfejlesztés specializációval, tanulmányaim folyamatban vannak. Fontos számomra, hogy megértsem az egyént, mert csak azután lehet teljesen sikeres és hosszútávon működőképes egy adott közösség. Célom, hogy az életem során, a különböző területeken megszerzett ismeretanyagomat és tudásomat összekapcsoljam egymással és tovább bővítve azt, átadjam másoknak, a magyar közösségek gazdagítása érdekében.