Néprajzkutató vagyok és népdalénekes. A hagyományos életközösségek érdekelnek. Amit ma otthonomnak tekintek, az a nyelv. Mivel magyarul tudok a legjobban, így leginkább a magyar nyelv az otthonom, és a népdalok vezettek el ide. Az, hogy mi egy népdal élete, meg kell tanulni azoktól, akik még benne élnek, éltek.

Bukovinai székely családba születtem Bonyhádon. Apám „hadiki”, anyám andrásfalvi származású. A beszélt nyelv zenéje idővel annyi örömet és érdeklődést ébresztett bennem, hogy igyekeztem a hagyományos kultúra filológiai hátterét is lélekkel megtanulni. Pécsett végeztem, és közben Kolozsvárott voltam harmadéves néprajz szakon. Erdélyország még adott otthont később is, amikor a Háromszék Táncegyütteshez kerültem énekesnek. Szakdolgozatom a küküllőmenti Szászcsávás táncait taglalja. 2017 szeptemberétől ezt a munkát bővítem, mélyítem PhD képzés keretében Szegeden.

Énekesi pályafutásom zenészbarátaim bátorításán múlott, és persze mindazokon, akik megtiszteltek hallgató figyelmükkel. A magyar pásztorság és parasztság zenei hagyományát Juhász Zoltán és az Egyszólam zenekar, a vonós tánczenét az Üsztürü zenekar mellett élem. Anyanyelvem vezetett el a törökségi népek rokonlelkéhez. Jártam-keltem, gyűjtöttem néprajzi értékeket köztük is. Gyermekeket és felnőtteket egyaránt tanítok. Célom a hagyományos zene-, és táncvilág még élő mestereivel találkoztatni az érdeklődőket. Táncházakat szervezek, ahol énekeket tanítok, énekes kurzusokat tartok, nyári táborokat szervezek, ahol igénylik. Mindez törökországi tartózkodásom vezérfonala is, megtartva a már meglévő, élő helyi magyar közösségi hagyományokat.