Az alig 20 életévemből 14-et cserkészként töltöttem, így bátran mondhatom, hogy ez az életforma és látásmód meghatározta az eddigi énemet. Őrsvezetőként a programszervezés és a gyerekekkel való foglalkozás a mindennapjaim része. Regöscserkészként pedig a magyar népi hagyományok, a néptánc, népdalok különösen közel állnak a szívemhez.

A nagyszüleim Erdélyben laknak, így minden alkalommal, mikor meglátogatjuk őket lehetőségem van megtapasztalni a közös, népi hagyományokon és kultúrán alapuló szívet melengető magyar összetartást. Ennek egyik fontos pillére az étel. Vallom, hogy az erdélyi kürtőskalácsnál és csorbánál nincsen jobb a földön. Illetve – és tapasztalatból beszélek – a közösen menekülés medve, vaddisznó vagy éppen pásztorkutyák elől a legjobb közösségépítő tevékenység, amit el tudok képzelni.

Édesanyám születésem óta a természet szeretetére és tiszteletére nevelt. Vidéken tölthettem a gyerekkoromat, rengeteget kirándulok, vadkempingezek születésem óta. Ezért is alakult úgy, hogy a növények és állatok közelsége elengedhetetlen számomra. Itt, Kelownában ha akarnám sem tudnám elkerülni a csodálatos hegyeket, a gyönyörű tavat és a temérdek mókust, akik még a szobámba is szívesen bejönnek, ha engedem nekik. Ennél jobb helyet el sem tudok képzelni magamnak erre a 9 hónapra.