Gyermekkorom óta körülvettek, megérintettek a különböző művészeti ágak és a népi kultúra. Fokozott érdeklődésemet látva, tudatosan tereltek édesanyámék a választott útirány felé. Beírattak a kisújszállási művészeti iskolába, ahol néptáncot és festészetet tanultam. Középiskolásként a nyíregyházi Művészeti Középiskola néptánc tagozatra kerültem, ahol a néprajztudomány is közelebb került hozzám, és ekkor született meg bennem a gondolat, hogy pedagógus szeretnék lenni. Egyetemi tanulmányaimat a Debreceni Egyetem néprajz szakán kezdtem, ezzel párhuzamosan csatlakoztam a Nyírség Táncegyüttes szakmai munkájához.

Az egyetem után a kisújszállási Művelődési Ház néprajzi szakembereként kezdtem dolgozni. Nagyon vonzó volt számomra, hogy a városban olyan néprajzi értékekkel találkozhattam, melyekkel a nagyszüleim és kun őseim együtt éltek. Később beiratkoztam a Metropolitan Egyetem kreatív rendezvényszervezői szakirányára. Mindig is érdekelt a rendezvényszervezés és közösségépítés, ezt a tudásomat szeretném a diaszpórában és itthon is alkalmazni. Ezt követően felvételt nyertem a Magyar Táncművészeti Egyetem táncos és próbavezető szakára, így Budapestre költöztem. Tanulmányaim mellett lehetőséget kaptam arra, hogy az Experidance Production élményszínház működését segítsem, ugyanakkor tánctudásom elmélyítése érdekében csatlakoztam az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyütteshez. Az Experidance Productionnel való együttműködés után úgy éreztem, hogy pedagógus-palántaként kell elhelyezkednem a szakmában, ezért egy budapesti általános iskolában vállaltam néptánc-pedagógusi munkát, illetve több óvodában próbáltam a gyermekeknek népi játékokat és néptáncot tanítani. Munka mellett végzett lehetőség, új kihívás számomra, hogy a Monori Strázsák Táncegyüttesnél felnőtteknek tanítok néptáncot. Idén a szolnoki Tallinnka Gyermek Néptáncegyüttesnél dolgoztam néptánc- és folklór tanárként, illetve folytattam az óvodai munkát is. Programszervezőként és egyesületi titkárként pedig az Angyalföldi Vadrózsa és Vadvirág Táncegyesületet segítem.

Szerencsésnek érezhetem magam, mert 2019 nyarán lehetőséget kaptam arra, hogy a Rákóczi Szövetség Diaszpóra táboraiban dolgozzak. Megismertem a külhoni gyerekek szemléletét és gondolkodását a magyarságról, és örömmel láttam, hogy mennyire büszkék nemzetünkre, és milyen elhivatottan ápolják magyarságukat. Fontos számomra, hogy minden nemzedékeknek lehetőséget adjunk kultúránk megélésére és a magyarságtudat erősítésére. Bízom benne, hogy a diaszpórában élő magyaroknak segíteni tudok munkámmal, szeretetemmel, így még jobban megtapasztalhatják, hogy mennyire szép és büszke dolog magyarnak lenni.