Falusi környezetben nevelkedtem az alföldi Viharsarokban. Szülőfalumban, Tótkomlóson érdeklődve figyeltem, ahogyan a helyi szlovákság, és az utóbbi száz év során ide vetődött vagy a faluba akaratuk ellenére telepített magyarság is ragaszkodik saját népi identitásához, szellemi hagyatékához. Ezek között az emberek között megtanulhattuk, hogy a történelem viharai kivétel nélkül mindenkit kihívások elé állíthatnak. A nehéz időkben vagy akár a mindennapokban saját kultúrájuk és népi hagyományaik örömet, megnyugvást valamint lendületet is adtak és adnak az élethez. Magyarként ezt az örömöt és erőt én is megkapom népünk zenéjétől és táncától. 

A Szegedi Tudományegyetemen szereztem biológus és mérnökközgazdász diplomát majd doktori fokozatot. Tanulmányaim és munkám mellett rendszeresen népzenéltem (koboz, furulya és más hangszerek) valamint néptáncosként is felléptem szegedi néptánccsoportokkal elsősorban Magyarországon, Vajdaságban, Erdélyben és Kárpátalján. Gyakran szórvány-magyar közösségeknek tartottunk népzene és néptánc bemutatót, valamint táncházat. 2010-2011-ben az Egyesült Államokban dolgoztam kutatóként, ahol csatlakoztam a helyi a New Brunswicki Csűrdöngölő Néptánccsoporthoz. Több helyi magyar diaszpóra-közösség számára tartottunk népzenei és néptánc előadásokat, valamint New Brunswickban és a New York-i Magyar Házban táncházakat. Meghatározó tapasztalat volt számomra az, hogy egy Amerikában élő magyar közösség kulturálisan aktív tagja lehettem.

A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként célom az, hogy a chilei diaszpóra tagjait, magyarokat és magyar leszármazottakat segítsem a magyar kultúrával való találkozásban, annak művelésében. Eseményeket szeretnék szervezni számukra, hogy egymással és az anyaországgal is kapcsolatba kerülhessenek. Szeretném, ha ezek az emberek tanulhatnának a magyar történelemről, nyelvről, tudományos és gazdasági életről is. Fontosnak tartom azt is, hogy a magyar közösségen keresztül a helyi emberek is találkozzanak a magyar kultúrával, hogy halljanak rólunk a világban.