Már óvodás koromban táncolgattam, majd egyre komolyabban az általános iskolában, a pécsi Mecsek, és a KISZÖV Néptáncegyüttesekben. 1985-től rendszeresen járok Románia magyar lakta településeire, férjemmel, aki népzenész, saját gyűjtést is szerveztünk. 1987-ben megszereztem a „C” kategóriás Táncházvezető, és Néptáncoktatói végzettséget. Ugyanebben az évben elevenítettük fel Pécsen a táncházmozgalmat, ettől kezdve kb. 18 évig kétheti rendszerességgel önkéntesen szerveztem táncházakat, ahol nagyon sokan megfordultak: előadók, adatközlők, zenészek, énekesek, táncosok, hagyományőrzők. A 80-as évek végétől első gyermekem születéséig egy amatőr felnőtt tánccsoportot vezettem. Ezzel párhuzamosan óvodákban, iskolákban tanítottam táncot gyermekeknek, 2006-2009 között főállásban a Szent Mór Iskolaközpontban. A Rákóczi Szövetséggel együttműködve többször vittem gyermekeket Vajdaságba, Erdélybe. Jelenleg a „Néptánccal a Gyermekekért Alapítvány” kuratóriumának elnöki posztját töltöm be, IV. táborunkat vezettem idén, 8-10 éves gyermekek számára. Végzettségemet tekintve Épületgépész üzemmérnök vagyok, azonban felnőttképzés formájában elvégeztem a „Kulturális projektmenedzser” szakot. A Szent Mór Iskolaközpontban és más munkahelyeimen sokféle programot szerveztem gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt (24 órás foci, Zene Világnapja, Japán Kultúra Napja, diabéteszes nyári tábor kamaszoknak, Pi Nap, Országos Rubik Kocka Találkozó, evezős programok). A Miniszterelnökség által támogatott Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház irodavezetőjeként érzékenyítő programokat, mint például Megyei Esélynap, Láthatatlan vacsora, Esély Órák, Idősek Napja, Rád hagyományozom családi programokat szerveztem. Jelenleg is kapcsolatot tartok a fogyatékkal élő emberekkel foglalkozó szervezetekkel, és magukkal az érintettekkel is, akikkel közvetlen, baráti kapcsolatot ápolunk.

A hagyományaink tisztelete, megőrzése és továbbadása életem meghatározó részét képezi.

A kulturális programok szervezésében nyitott, és rugalmas vagyok, munkatársaimmal jó a kapcsolatom. A célom minden esetben az érték megmutatása, legyen az népi kultúra, sport, egészséges életmód, környezetre való odafigyelés, vagy tolerancia a fogyatékossággal élő emberek, idősek és más nemzetiségűek irányában. Úgy gondolom, a közösségépítés, a nemzeti összetartozás megélése olyan érték, mely nélkülözhetetlen az identitástudat megerősítésében. A magyar önazonosság elérésében a nyelv használata elsőrendű kérdés, amit a népdalokon, népmeséken keresztül is meg lehet valósítani.