Facebook posztok és a valóság
„Éppen hogy befejeztem az egyetemet. Egyik reggel, amikor életem első munkahelyére, egy pestszentlőrinci középiskolába tartottam, egy anyuka foglalt helyet velem szemben két gyerekével a metrón. A valódi koránál jóval többet mutató hölgy alig lehetett valamivel idősebb nálam. Haja erősen őszült, szeme karikás volt a kialvatlanságtól, arcán mély barázdák futottak végig. Ruházata valószínűleg a legolcsóbb turkálóból származott. Gyermekei, két fiú, talán 4-5 évesek lehettek, kócosan, gyűrött ruhában, félretaposott cipőben ültek mellette és apró harapásokkal egy-egy vizes zsemlét majszoltak. Látszott rajtuk, hogy éppen csak megélnek. Nem tudtam róluk levenni a szemem. Percekig bámultam a családot mereven. Nem vették észre, ahhoz túl fáradtak voltak. Akkor tudatosult bennem, hogy én ezt nem akarom. Nem akarok pár év múlva én is ilyen anya lenni. Nem akarom így nevelni a gyermekeimet. Nem akarok ilyen életet. Külföldre akarok költözni.”
Így kezdődött 2004-ben egy nyugaton élő magyar édesanya kivándorlásának története. Azóta száz- meg százezer friss diplomás, jól képzett magyar fiatal döntött úgy, hogy külföldön próbál szerencsét. Vajon beváltak-e számításaik? Megtalálták-e, amit kerestek? Sikerült-e beilleszkedniük a kinti társadalomba? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Zürichben és környékén gyermekeiket nevelő fiatal magyar családanyák körében.
A megkérdezettek Svájcba érkezésének időpontját illetően nagyok a különbségek. A legrégebben itt élők húsz évvel ezelőtt jöttek, a legfrissebben kitelepültek ötödik éve vannak itt. Egyformán igaz rájuk viszont, hogy mindannyian jelentős tapasztalattal rendelkeznek a tartós külföldi élettel kapcsolatban.
A kérdéseinkre választ adó édesanyák zömében felsőfokú humán végzettséggel rendelkeznek. Többségük bölcsész, tanár vagy jogász diplomát szerzett, kivételként van közöttük egy orvos is. A családfenntartói szerepet betöltő férjek is mind diplomások, viszont mindannyian reál végzettségűek. Szoftverfejlesztő, hardver informatikus, programozó, villamosmérnök, vegyészmérnök, orvos és közgazdász a jellemző foglalkozások körükben. A svájci magyar családok gyermekei kétharmad részt Magyarországon születtek, egyharmad részük pedig már itt.
A svájci anyaság előnyei között az érintettek első helyen említették, hogy itt a családfő egy fizetéséből is gond nélkül el tudják tartani a családot. Az anyákra nem nehezedik az anyagi kényszer, hogy gyermekvállalás után minél előbb visszamenjenek dolgozni. Ha szeretnék, akár főállású anyaként is élhetnek, amíg a gyerekek felnőnek. Ha pedig egy idő után inkább megint munkába állnának, szinte minden munkáltatónál van lehetőség részmunkaidős állás betöltésére. A gyerekek szempontjából az itteni óvoda- és iskolarendszer nagy előnye, hogy sok időt tölthetnek otthon, családi környezetben. Mivel fokozatosan terhelik őket, az első években nagyon kevés tanórájuk van, ezért a nap nagy részével a család szabadon rendelkezhet. A mindennapi közös családi ebéd során a gyerekek elmesélhetik, mi történt az iskolában délelőtt, így testileg-lelkileg feltöltődve mehetnek vissza délután. A szülők egyöntetű véleménye, hogy Svájcban nyugodt, kiegyensúlyozott gyerekkort biztosíthatnak gyermekeiknek.
Az itteni anyaságnak természetesen vannak árnyoldalai is. Egy átlagos második osztályos iskolás például délben hazamegy ebédelni, hetente kétszer-háromszor 14 órára visszamegy az iskolába, majd 16 óra körül végez. Ha zenél, sportol vagy más különórája van, arra el kell vinni. Sok iskolai program van, amin a szülőnek ott kell lenni. Ez mind nagy öröm, de főállású anyának kell lenni hozzá. A nagyszülők, segítőkész családtagok hiányában ezt nem egyszerű megoldani, illetve nagy anyagi áldozattal jár. Az állam ugyanis a Magyarországon megszokotthoz képest nem vesz le annyi terhet a családok válláról, nincs, vagy csak nagyon minimális a szociális háló. A gyerekek óvodai és iskolai napirendje mellett az anyának kicsi az esélye kereső tevékenységet folytatni. Az óvoda négy éves kortól kötelező, előtte csak költséges magán intézményekben van lehetőség a gyerekek elhelyezésére.
Ha egy diplomás édesanyának ezen felül intellektuális igényei vannak vagy ismét dolgozni szeretne, azért keményen meg kell küzdenie. Ha nem fektet nagy energiát a kapcsolatépítésbe és a nyelvtanulásba, egykönnyen elszigetelve találja magát. Magasan kvalifikált, felelősségteljes munkához szokott nőként nem könnyű beilleszkedni a svájci anyaság új szerepébe. Az otthon szerzett végzettséget, szakmai tapasztalatot itt általában nem ismerik el. Legtöbbször előírják egy svájci diploma megszerzését, ami hosszú időbe és rengeteg pénzbe kerül. De még ezzel együtt is boldog lehet az ember, ha állást kap, mert Svájcban a svájciak mindig előnyt élveznek.
A többségében háziasszonyként otthon tevékenykedő svájci anyukák nagy része tökéletesen rendben lévőnek tartja a tradicionális családi munkamegosztást, amelyben a férj a kenyérkereső, a feleség pedig anya és háziasszony. Sok esetben nem is értik a külföldi anyák ezzel kapcsolatos nehézségeit. Itt érdemes megjegyezni, hogy a nyugati országok közül utolsóként Svájc biztosított szavazati jogot női állampolgárai számára, 1971-ben (rubicon.hu).
Folytatása következik
Fotók: Tarlós Diána, magyarhaz.ch
