Élettörténetek, sorsok a Sydney-i Idősotthonban / 4. cikk
Zalaszentgróton születtem 1927. szeptember 23-án. Édesapám kéményseprő volt, ketten voltunk testvérek Piroskával. Az iskoláimat már Pápán végeztem.
1945-ben hagyta el a család Magyarországot. Előbb Bajorországba, majd a Rajna-vidékre, Eitensheimbe kerültünk lágerbe. Itt találkoztam a férjemmel, és házasodtunk össze, akkor 20 éves voltam! Négy év után, 1949-ben Rómából indulhatott a teljes család Ausztrália felé. Az utunk 4 hétig tartott, amikor Sydneybe értünk. Az utunk sem volt egyszerű, mert a családot szétválasztották, így heteket vártunk, mire mindannyian egy hajóra szállhattunk, amivel 1949 októberében érkeztünk Sydneybe.
Még Magyarországon, Pápán kezdtem táncolni, itt szerettem meg a néptáncot. A német lágerben egy táncmester szervezett csoportot a fiatalokból, ami hamarosan a környék jegyzett népi együttese lett. Rengeteg fellépésünk és hatalmas sikerünk volt.
Ausztráliában nem volt a magyar fiataloknak szórakozási lehetőség a beilleszkedés idején. A református templom, ami Newtownban volt, egy magyar pap, Becske tiszteletes 1952-ben felajánlotta a templom mögötti termet táncteremnek. Így én szerveztem és alapítottam a fiatalokból egy tánccsoportot, és itt tarthattuk a próbákat!
Itt volt egy magyar katolikus templom és az első Magyarház. Ebben az időben kezdtek alakulni a magyar egyesületek, így a Szent István Magyar Egyesület felkarolt bennünket (bár anyagi segítséget sehol nem kaptunk), de fellépési lehetőséget igen. Így megalakulhatott a tánccsoportunk. Mi varrtuk, hímeztük a ruháinkat, ami nem népviselet volt, de „magyar ruha”, nemzeti színekkel!
Az 56-os kivándorlás után bővült a tánccsoport. Bár nevünk nem volt, de nekünk tökéletesen megfelelt, hogy mi vagyunk a „MAGYAR TÁNCOSOK”! Dolecsko Béla zongorázott, és Hám Laci hegedült. Később lemezekre táncoltunk, és énekeltünk hozzá! Óriási sikereink voltak!
Bár más ausztrál városokban is alakultak az évek során tánccsoportok, de az első magyar tánccsoport Ausztráliában mi voltunk! Hét évig vezettem a Sydney-i csoportot (1952–1960-ig)!
Így az első nemzetközi tánccsoport a „Magyar Táncosok” voltak Ausztráliában.
Sydney kulturális kínálatában minden rendezvényre hívtak bennünket, öregbítve hazánk jó hírnevét! Ezért nagy megtiszteltetés volt, hogy 1995-ben megkaptam a „Magyar Kultúráért Lovagkeresztet” Magyarországról, amire nagyon büszke vagyok!
Családi okok miatt 1961-ben átadtam a csoport vezetését.
A tánc szeretete és tisztelete azonban megmaradt a családban. Bár gyermekünk nem született, de a testvérem gyermekei és unokái ma a Sydney Magyar Kengurugró Néptánccsoport táncosai, vezetői. Remélem, még nagyon sokáig!
Iluska ma a Sydney-i Szent Erzsébet Otthon lakója, a testvérével, Piroskával együtt. Bár mozgásában korlátozott, szellemi frissessége, pozitív életszemlélete irigylésre méltó! A család 80 éve idegen földrészen talált új hazát, és igaz magyarok maradtak. Akcentus nélkül, választékos magyarsággal beszélnek mindketten!
Iluska 2027-ben ünnepli a 100 éves születésnapját egészségben, szeretetben, magyarként, szívében a néptánc és a népi kultúra tiszteletével, egy életen át!
