MagyarJátékVár zárófoglalkozás Madridban
Ahogy a gyerekek beléptek a terembe, azonnal kiszúrták az asztalon sorakozó finomságokat – nem volt menekvés: a mákkal, kakaóval és lekvárral töltött palacsinták az esemény sztárjai lettek. Olyannyira, hogy minden más, amivel készültünk – köztük Janurik Tímea doktori hallgató népi hangszeres előadása is – kissé háttérbe szorult. Azért így is sikerült végigvinni a programot, ha nem is teljesen a tervezett mennyiségben a táncot tekintve.
Az alkalmat egy kis fotókiállítással nyitottuk: egész héten válogattam és nyomtattam az év során készült képekből, hogy visszatekintsünk, mennyi élményben volt részünk együtt. Ezután megünnepeltük két tanítványunkat, akik az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete által szervezett Mesemondó- és Szavalóversenyen első helyezést értek el a kategóriájukban. Nagy tapsot kaptak – megérdemelten!
Ezután egy személyes meglepetés következett: hetekkel ezelőtt arra kértem a szülőket, hogy küldjenek egy-egy videó részletet, ahol a gyermekük egy általam kiválasztott vers egy-egy sorát mondja el. Ezeket összevágtam egy kisfilmbe, ezzel kívántam vidám nyarat a gyerekeknek. Sajnos voltak, akik nem szerettek volna szerepelni, és ők csalódottan nézték a videót …
Timi előadása ezután következett: a magyar népi hangszerek világába kalauzolt el minket, játékos, hangfelismerős kvíz formájában. Megismerkedtünk többek között:a pásztorhangszerekkel, mint furulya, duda, a vidéki lakodalmak tipikus hangszerével, a harmonikával, moldvai furulyafélékkel: kavallal, szólóhangszerekkel mint, citera, tekerő (lant), és a kobozzal is, amely a moldvai zene egyik jellegzetes kísérőhangszere.
Szó esett még a gramofon és fonográf közti különbségről is, majd táncra perdültünk! Legalábbis addig, amíg a gyerekek hangosan skandálni nem kezdték: „pa-la-csin-ta!”
A palacsinták időközben az ablakban állva – hála a nap erejének tökéletes hőmérsékletűvé melegedtek, így mire eljött az idő,szinte frissen és illatosan kínálhattam őket.
Hiányozni fognak ezek az alkalmak. Remélem, a gyerekek is legalább annyira élvezték ezt az együtt töltött évet, mint én.
Kívánom, hogy szép emlékként őrizzék a közös magyarórákat – s ki tudja, jövőre milyen új élmények várnak ránk!
