A decemberi hónap számomra a közösségi kapcsolódásról és az ünnepi programok sokszínűségéről szólt Torontóban. Ösztöndíjas feladataim részeként több magyar és interkulturális rendezvény szervezésében és lebonyolításában is részt vettem, amelyek mind különleges élményt és tanulási lehetőséget jelentettek.
December 7-én az Orbán Balázs Társaság rendezte meg hagyományos Mikulás-bálját, amelynek előkészületeiben, majd az ételek felszolgálásában is segítettem. A rendezvény kiemelkedően jól sikerült, különösen a gyerekek számára volt felejthetetlen: eljött hozzájuk a Mikulás, akit hatalmas örömmel fogadtak. A gyerekek egymást követve mondtak verseket, énekeltek dalokat, a Mikulás pedig mindenkit megajándékozott – igazi ünnepi varázst teremtve.
A következő héten, december 13-án a Magyar Ház Mikulás-ünnepségén folytattam a közösségi szolgálatot, ahol a feladatom kézműves foglalkozás tartása volt. A gyerekek karácsonyi képeket színezhettek, formákat készíthettek, amelyeket felakaszthattak a karácsonyfára vagy ajándékba adhattak szüleiknek. A foglalkozás előtt a Magyar Házban működő iskola tanulói karácsonyi műsort adtak elő – megható dalokkal és jelenetekkel, amelyek még ünnepibbé tették a délutánt.
December 16-án a Memories Without Borders szervezésében Hanuka-bálon vettem részt. A Hanuka a fény ünnepe a zsidó hagyományban, amely a jeruzsálemi templom újraszentelésének csodájára emlékezik: a nyolc napig égő olaj lángjának történetét ünnepli, a reményt és a kitartást jelképezve. Az est családias, meghitt hangulatú volt, sok közös énekléssel és tradicionális zsidó dallamokkal.
A vendégek kipróbálhatták a dreidel (tenderli) játékot is, amely egy klasszikus Hanuka-szokás. A dreidel egy négyoldalú pörgettyű, amellyel a játékosok tétért játszanak – hagyományosan csokoládéval vagy apró édességekkel. A játék a találékonyságot, a szerencsét és a közösségi élményt erősíti, miközben generációkat köt össze.
A decemberi rendezvények során nemcsak a szervezési készségeimet fejleszthettem, hanem új közösségekhez is kapcsolódhattam. Hálás vagyok minden találkozásért, a mosolyokért és a történetekért – ezek a pillanatok emlékeztetnek arra, hogy a kultúránk és az egymás iránti figyelem képes bármilyen távolságot áthidalni.
