Szombaton került megrendezésre az oregon állami magyar közösség évének legnagyobb eseménye, a Szüreti Bál. Fontos ünnep ez a diaszpóra életében, hiszen ezen a rendezvényen vannak jelen a helyi magyarok és a magyar kultúra iránt érdeklődők a legnagyobb létszámmal.
Zsúfoltságig megtelt a Milwaukee-i Szerb Ortodox Templom rendezvényterme. Megtelt magyarokkal, magyar szóval, emberi találkozásokkal, gyerekzsivajjal, közösséggel, tánccal. A jelenlévők mind külön-külön utakon érkeztek az Államokba - volt, aki 1956-ban érkezett, volt, aki még csak három hete - de egy közös volt bennük: a magyar gyökerek. Együtt ünnepelt a három- és a kilencvenéves, az első, a második és a harmadik generációs magyar. Sőt, a résztvevők között voltak olyanok is, akiknek bár nincsenek magyar gyökereik, a kultúra iránti érdeklődésük miatt ellátogattak az eseményre.
A bált a főszervező, Szabatin Márta egy rövid beszéddel nyitotta meg, amelyben kiemelte a közös magyar események fontosságát, a diaszpóra összetartó erejét. Ezt követően a közösség női tagjai egy szüreti dalokkal kísért táncot mutattak be. Az elmúlt hetek cserkészgyűlésein a hillsboroi csapat is kitartóan próbált, hogy ők is felléphessenek két néptánccal.
A tánc után végre megérkezett a várva várt vacsora is - természetesen a legfinomabb magyar ételekkel. Sokan már a tavalyi bál óta sóvárogtak a paprikáscsirke, a nokedli és a töltöttkáposzta ízére. Természetesen a tejföl sem maradhatott el, egy nagy bödön sour cream (ami bár nem igazi magyar tejföl, mégis jól pótolja azt) dukált a főfogáshoz. A vacsora mellé finom borokat ihattunk, és csipegethettünk az asztalra kihelyezett szőlőskosarakból is, hiszen az ünnepség apropója a szüret volt.
A szüreti hangulatot idézte a díszítés is; a lelkes dekorálócsapatnak hála szőlőindákkel és őszi színekben pompázott a terem.
Ehhez méltóan előkerült egy tradicionális szőlőprés is. A hagyomány szerint a cserkészcsapat-parancsnok vezetésével a gyereksereg segít a préselésben, és az elkészült mustot szétosztják a vendégek között. Idén is kitartóan álltak munkába a közösség legfiatalabb tagjai.
Amíg a felnőttek lent mulattak, a gyerekek az emeleten vacsoráztak, majd két csapatban versenyeztek egymással. Különböző feladatokban mérhették össze ügyességüket. Először tésztából kellett tornyokat építeniük, majd teljes téli öltözetben kellett késsel és villával kibontaniuk egy tábla csokit, illetve egy képzeletbeli aknamezőn kellett átjutniuk. Egy vetélkedőben a magyar népi szokások, hagyományok és ünnepek kapcsán kellett kérdésekre válaszolniuk. Az egyik játékban egyesek a látásukat, egyesek a hallásukat vesztették el, míg másoknak némán kellett elmagyarázniuk a megoldást a kéz nélkülieknek. Pihenésképpen magyar népmeséket néztek.
Közben a lenti teremben kezdetét vette a tombola, a szerencsés nyertesek többek közt magyar ételekkel, italokkal, fűszerekkel mehettek haza. A kisorsolásban is a társaság legkisebbei segítettek.
A zenék között felcsendültek magyar dalok is, volt bőven talpalávaló muzsika. Sőt, az este élő zenével kezdődött, gitárral kísért dalokat hallhattunk.
Köszönjük a bál megszervezését, lebonyolítását az Oregoni Magyar Klubnak, Szabatin Mártának, aki összefogta és irányította a készületeket, idejét és energiáját nem spórolva dekorált, néptáncpróbát tartott, nyomtatott anyagokat készített, kitalálta és levezette a programokat, összeállította a tombolát, és mindenre gondolt, ami az este megvalósulásához kellett. Köszönjük az oregoni magyar közösség tagjainak, hogy jelenlétükkel rávilágítottak arra, hogy milyen élő, sokszínű és soktagú közössége van a diaszpórának. Reméljük, hogy a jövő évi bál is hasonlóan jó hangulatban, hasonlóan jó társaságban telhet majd.
