Tábortűz karantén idején
Az eseményt a cserkészekre jellemző vidám hangulat, leleményesség és bizakodás jellemezte. A virtuális összejövetelt két fiatal cserkész párbeszéde fűzte egybe. A fiatalok azt játszották el a kamerák előtt, hogy két öreg barát találkozik egymással, akik sok sok évvel ezelőtt együtt, egy csapatban cserkészkedtek. Nosztalgiázva kerültek elő szép, közös emlékeik. A megpróbáltatásokat hozó, de újfajta összefogást eredményező, „sok évvel ezelőtti” karantén is szóba került, milyen ötletesen oldották meg „akkor régen” az elkülönítettségben is a kommunikációt és egymás támogatását. A lánycserkészek bemutatták, hogy mit csinál a karanténban a cserkész; hogyan valósítja meg a cserkésztörvények útmutatását a mindennapokban, saját életében. Láthattuk, milyen nehézségeket okozna egy esetleges karantén-cserkésztábor, elég, ha csak a másfél méter biztonsági távolság betartását említem… A videókat és az összekötő szövegeket közös éneklések tarkították. Végül részt vehettünk az országok közötti vetélkedőn is, ahol Marhadonna és Rohadtdinnye csapatai versenyeztek egymással. A tábortüzet Lomniczy Mátyás biztató szavai zárták:
"Néhány nappal ezelőtt majdnem mindannyian, akik most itt a tűz körül vagyunk, részt vettünk a 100 éves trianoni megemlékezésen. Nem egy szomorú vagy negatív megemlékezés volt, hanem egy pozitív fogalmon volt a hangsúly: ÖSSZETARTOZUNK. Nehéz ennél jobb szót találni, ha a cserkészetünket és azon belül a tábortüzeket szeretném elemezni. Összetartozunk. Cserkésztestvérek vagyunk, bárhol is vagyunk a világon. Szintén érdekes megfigyelni, hogy a mostani helyzetben, mikor egy világjárvány mindnyájunkat az otthonunk falai közé zárt, valami másféle, nagyobb falak mégis megdőltek, és sikerült együtt szervezni és élvezni egy ilyen fajta tábortüzet több országból, jelen pillanatban Argentínából és Brazíliából. Igaz, nem ölelhetjük meg egymást, nem táncolhatunk a tűz körül, nem érezzük a mellettünk lévő meleg kezét a szeretetkörben a tábortűz végén, de mégis egy másfajta, egy újfajta kapcsolat alakul közöttünk a távolság ellenére. És ez nagyon pozitív. Távozzunk ettől a tábortűztől azzal a gondolattal, hogy képesek vagyunk a nehézségek és viszontagságok ellenére újszerű foglalkozásokat, újszerű kapcsolatokat teremteni. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Cserkészek vagyunk, és Váci Mihályt idézve: A célt látjuk, a járható úton elindulunk, merünk és mást is hívunk magunkkal."
Befejezésül várunk minden érdeklődőt 2021. január elején egy kiscserkész-, őrsvezető- és segédtisztvezető-képző táborra itt, Argentínában, ha Isten és a hatóságok úgy akarják. Bízzunk benne, hogy igen. Jó munkát!
Köszönjük a felemelő élményt mindenkinek, aki megszervezte és lehetővé tette, hogy ismét ilyen sokan összegyűlhessünk!
