Téli kalandozások

/ Barna Laura /
barna.laura2023 képe
Habár Vancouver nem arról híres, a többi kanadai városhoz képest, hogy túl hideg lenne, azonban idén januárban jókora havazás köszöntött ránk. S mit lehet ilyenkor a szabadban csinálni, ha nem síelni, snowboardozni, korcsolyázni vagy éppen hótalpazni? A vancouveri magyar cserkészekkel az utóbbit kettőt választottuk.
LibasorbanPihenőMerre menjünk?Csoportkép a tónál

Első téli kalandunk 2024. január 6-án volt egy korcsolyázás alkalmával. A cserkészcsapattal ugyanis ellátogattunk a Trout Lake-hez, ahol sajnos a hideg hiányában magán a tavon nem adódott alkalmunk koptatni a korcsolya éleket, azonban az ott található fedett pályán csúszkáltunk kicsit. 

Kicsik és nagyok, egyedül, vagy segítséggel korcsolyáztak körbe-körbe, amíg meg nem unták, vagy el nem szédültek, de összességében mindenki nagyon élvezte a programot. Többen említették, hogy olyan rég űzték ezt a sportot, pedig Kanadában, vagy legalábbis Vancouverben nem szűkölködünk fedett, egész évben nyitvatartó jégpályákból és kellemes volt kicsit kikapcsolódni. Végül felcsendült a záróra hangja és mindenki csalódott sóhajjal hagyta el a pályát. A meleg ruhák és a korcsolya levétele közben, hogy kicsit felmelegedjen a csapat, mindenki kapott egy forró csokoládét, melyet kellemes sóhajokkal elszürcsöltünk. Ezután pedig együtt megebédeltünk egy közeli étteremben.

Január 21-én második kalandként izgalmas és nem megszokott kirándulásra indultunk. A tavalyi évben nagy sikere volt a Cypress hegyen tett hótalpas látogatásunknak, ezért idén úgy döntöttünk új kihívásokat és  új tájat keresünk a Seymour hegyen. Szép számmal, összesen 24 fővel, sorakoztunk fel őrsönként a kirándulásra. A csapat új és régi cserkész gyerekekből, vezetőkből és szülőkből állt, akikkel a hótalpak felcsatolása után rögtön neki is vágtunk, hogy együtt fedezzük fel a környék havas erdeit. 

A csapat vidám hangulatban haladt előre, olykor segítve egymást a nehézségek leküzdésében, ugyanis bármilyen egyszerűnek is tűnik csak úgy gyalogolni a havas ösvényen, a nagy talp olykor belesüllyedt egy-egy akár méter mély hórétegbe. Szerencsére komolyabb baj nem történtént, de a gyerekek olykor igencsak nagy küzdelmet vívtak, hogy kimásszanak a fehér, hideg takaró fogságából.

Utunk során a szűk ösvényt követve, libasorban haladtunk végig a fenyvesek között, végül pedig egy kis tóhoz értünk. Itt, s az út közben is a gyerekek hógolyókkal dobálták egymást és mindenkit, aki csak éppen útban volt, de senki nem hagyta ám magát, minden labdára érkezett válasz is. Sajnos az időjárás lassan kezdett egy kicsit esőssé válni és nemsokára elkezdett sötétedni is, ezért egy másik ösvényen hamar vissza kellett indultunk a kölcsönzőhöz, hogy még biztonságban teljesítsük a kirándulást. Áztunk fáztunk, s a nap végére fáradtan, de élményekkel tele tértünk vissza. A hótalpazás egy igazi kihívás volt számunkra, de egyúttal remek kikapcsolódás is, amely még jobban összekovácsolta a cserkészcsapatot.