A KCSP ösztöndíj egyik legnagyobb értéke, hogy nemcsak a fogadó szervezet munkájába kapcsolódhatunk be, hanem lehetőségünk nyílik más magyar közösségeket is megismerni. Melbourne-ben számomra ezt jelenti a helyi Fonó néptánccsoport, ahol az elmúlt hónapokban nemcsak táncolni kezdtem, hanem egy új közösség részévé is váltam.
Amikor Melbourne-be érkeztem, tudtam, hogy a magyar nyelv tanítása mellett szeretném minél jobban megismerni a helyi magyar közösségeket is. Így kezdtem el járni a helyi Fonó néptánccsoport felnőttcsoportjába, amely hamar a mindennapjaim fontos részévé vált.
A csoportot két KCSP ösztöndíjas társam vezeti, akik nagy lelkesedéssel és szakmai felkészültséggel tanítják a táncokat. Rajtam kívül más ösztöndíjasok is rendszeresen részt vesznek a próbákon, így számunkra ezek az alkalmak nemcsak a magyar néptánc tanulásáról szólnak, hanem arról is, hogy egy-egy mozgalmas hét után újra találkozhassunk, tapasztalatot cseréljünk és együtt kapcsolódjunk ki.
A próbák azonban nemcsak nekünk jelentenek sokat. A csoport tagjai között sok a második vagy harmadik generációs magyar származású fiatal, akiknek már az angol az első nyelve. Többen mesélték, hogy a táncórákon beszélnek a legtöbbet magyarul, sőt volt, aki mosolyogva megjegyezte: „régen beszéltem ennyit magyarul.” Jó érzés megtapasztalni, hogy már a hétköznapi beszélgetések is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy bátrabban használják a nyelvet. A néptánc így nemcsak a hagyományok továbbadásának eszköze, hanem a magyar nyelv természetes gyakorlásának is kiváló alkalma.
Június 12. és 14. között egy hétvégi néptánctáborban is részt vettem a csoporttal. A három nap alatt kicsik és nagyok egyaránt sokat fejlődtek a koreográfiákban, rengeteget táncoltunk, népdalokat és csujogatásokat tanultunk, emellett kézműves foglalkozásokon hímeztünk, és hagyományos magyar ételeket is kóstolhattunk. Este tábortűz mellett gyűlt össze a társaság: pillecukrot sütöttünk, együtt énekeltünk és táncoltunk, miközben a beszélgetések hajnalig folytatódtak. A legbátrabbak pedig egy 18 méter magas óriáshintán is kipróbálhatták magukat, ami különleges élményt adott a tábor programjának.
Számomra ez a hétvége és az azóta eltelt táncórák is emlékezetesek maradnak. Nemcsak azért, mert újra rendszeresen néptáncolhatok, hanem azért is, mert olyan embereket ismerhettem meg, akik ugyan különböző életutakat jártak be, mégis fontosnak tartják magyar gyökereik megőrzését. Úgy gondolom, hogy ezekből az alkalmakból olyan kapcsolatok és barátságok is kialakulnak, amelyek nemcsak a KCSP ösztöndíjas időszakom alatt lesznek fontosak, hanem később is megmaradnak.
KCSP ösztöndíjasként úgy érzem, fontos, hogy ne csak a saját fogadó szervezetünkben legyünk jelen, hanem minél több magyar közösséghez is kapcsolódjunk. Minden ilyen találkozás új történeteket, új kapcsolatokat és új nézőpontokat ad. A melbourne-i Fonó számomra ezt jelenti: egy olyan közösséget, ahol a néptánc, a magyar szó és az összetartozás élménye egyszerre van jelen.
