Az idei év egyik legizgalmasabb szakmai élménye számomra kétségtelenül az ENTR köré szerveződő együttműködés volt. Ez a kezdeményezés nemcsak zenei projekteket hoz létre, hanem valódi találkozási pontot teremt különböző zenei világok, hagyományok és közösségek között.
Külön öröm számomra, hogy ebben a folyamatban aktív szerepet tudok vállalni Vörösmarty Bencével és a Viola Táncegyüttessel karöltve. A Viola nem csupán próbateret és közösségi hátteret ad, hanem hidat képez a magyar néptánc és népzene, valamint a helyi művészeti élet között. Ez a fajta nyitottság és együtt gondolkodás ritka és értékes – számomra ösztöndíjasként különösen inspiráló.
Az ENTR-i fellépésre való felkészülés apropóján olyan zenészekkel dolgozhatunk együtt, akik klasszikus zenei háttérrel érkeznek, mégis kíváncsian és alázattal fordulnak a magyar népzene felé. Közülük is kiemelném Christy Collet-t, aki helyi klasszikus zenészként nemcsak saját hangszeres tudását hozza be a közös munkába, hanem zenésztársait is bevonja ebbe a tanulási folyamatba.
Ebben az együttműködésben mi is tanulunk. Vörösmarty Bence hegedűsként, én pedig brácsás zenésztársként mutatjuk meg a magyar népzene nyugatitól eltérő funkcióját, azt a szemléletet, amelyben a zene nem önmagáért, hanem a közösségért szól. Közben mi magunk is rengeteget kapunk vissza a klasszikus zenei gondolkodásból, hangszerkezelésből és a másfajta zenei struktúrák megközelítéséből.
