Szent István téli tábor
A tábori előkészületek már hetekkel korábban megkezdődtek, így minden feltétel adott volt a zökkenőmentes lebonyolításhoz. A tábor központi témája és kerettörténete államalapító Szent Isván alakja köré épült fel. Nem véletlen volt a témaválasztás, hiszen a csapatok már megkezdték a felkészülést a nyári Jubileumi Nagytáborra, melynek mottója: „Építsünk országot”. Változatos és színes, ugyanakkor információkban gazdag és szórakoztató programot állítottak össze a vezetők: minden tevékenység valamilyen módon kapcsolódott az országalapítóhoz. Emellett a különböző napok mottóját Szent István Imre herceghez intézett intelmeiből származó idézetek adták. A táborparancsnoki tisztséget Csukly Erzsébet, a lánycserkészcsapat parancsnoka töltötte be. A táborban látogatást tett Kontra Tamás, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség kelet-kanadai körzeti parancsnoka is.
A táborverés a nagyobb cserkészek és vezetők péntek esti érkezésekor lezajlott. Hozzájuk csatlakoztak szombat reggel a kiscserkészek is. A reggeli megszokott programot követően rövid ismertető hangzott el a magyar koronázási jelvényekről, részletesebben pedig a szent koronáról. Ezt kézügyességi tevékenység követte: a kiscserkészek lerajzolták, a nagyobbak pedig fém lemezre dombornyomással készítették el az általuk kiválasztott jelvényt. Gyönyörű szép munkák születtek, miközben megérkezett Gizella királyné a jelvények másolatával, majd mindenki nagy örömére – egy korábbi cserkészvezető személyében – maga István király is tiszteletét tette. Ezt követően a benti tevékenységet kinti váltotta fel: a kisebbek önfeledten játszottak a nagy hóban, míg a nagyobb cserkészek hókunyhók készítésében serénykedtek. Senki nem érzékelte az idő múlását, csak a csengő megszólalása emlékeztetett az ebédidőre.
A finom ebéd után a kicsiknek pihenő következett: Benedek Elek meséivel ismerkedtek. A nagyobbak folytatták a szabadtéri programot. Később a kiscserkészek is csatlakoztak hozzájuk, és vidám szánkózás vette kezdetét.
A következő programhoz mindenki egyenruhába öltözött – ezzel is hangolódva nem csak lélekben a misére. A lelki táplálékban gazdag bibliai üzenetet Mike Shaw atya adta át, aki fiatalos, lendületes stílusával építő és sokatmondó gondolatokkal ajándékozta meg a résztvevőket. Kiemelte, hogy a cserkészet egyik alappillére a szolgáló lelkület. Ezért arra szólított fel mindenkit, hogy a nemzetek és népek között bátran világítsanak szolgálatukkal, majd gitárkísérettel előadott énekek közben szentáldozásban részesítette, valamint megáldotta a jelenlévőket.
Az esti étkezés előtt mindenkit „felébresztett” a mozgásos játék, ami a király és kirányné esti lakomájával folytatódott. A fejedelmi vacsorához járó szórakoztatás az őrsök feladata volt, akik egyenként sorakoztak fel, hogy a királyi pár véletlenül se unatkozzon – és főként, hogy ne ásítson. Mindeközben a szolgák folyamatosan gondoskodtak arról, hogy semmi se hiányozzon az asztalukról, ahol – a korhű étkezés felelevenítése kedvéért – nyoma sem volt evőeszköznek.
A kiadós lakoma után minden őrs a kandallóban megrakott „tábortűz” köré telepedett, és sorra mutatta be a korábban begyakorolt jeleneteket a király előtt, aki megelégedéssel nyugtázta és tapssal díjazta a produkciókat. Mindeközben dalos betétek és összekötő szövegek biztosították a kerettörténet fonalának a töretlenségét. A kiscserkészek nyugovóra térése után pedig a vezetők előadásában elevenedtek meg Magyarország történelmének legmeghatározóbb mozzanatai: keresztyénség felvétele, koronázás, az ország felajánlása Szűz Máriának. Nagyon meghitt pillanat volt ez, minden jelenlevő átélhette az esemény történelmi jelentőségét: a több mint ezer éve hozott döntések sorozata messzemenő következményekkel járt az ország jövőjére nézve.
Az esti program a szokásos zászlólevonással és a szeretetkörben felcsendülő „Szellő zúg távol” énekkel ért véget. Bár a parázs kialvófélben volt a kandallóban, a cserkészlelkekben a szikra igazi lángra kapott, amit újra és újra továbbadni nemes feladat és kötelesség.
