A színfogócska tulajdonképpen nem fogócska hanem üldözőcske: egy színt (egy gyereket) akar megfogni az összes többi. Nyelvoktató eszköznek találtam ki, a színek gyakorlására idegen nyelven. Azt hiszem, hogy a játék nyelvtanítási cél nélkül is működhet, például gyerektáborokban. Próbáljátok ki, jelezzetek vissza!
A színfogócska játékot valószínűleg kitalálta már más is, de mi szintén feltaláltuk itt, Chacóban.
Játékszabály:
A játékhoz először is kell egy csapat gyerek. Lehetnek különböző korúak vagy egykorúak, fiúk és lányok is, de az biztos, hogy gyerekek nélkül nem lehet játszani. A gyerekeken legyen ruha, ez is fontos! Lehetőleg különböző színű pólók legyenek, ideális esetben egy szín – egy gyerek, de nem gond, ha van két-három piros vagy fekete. Cserkész-egyenruhában viszont kicsit uncsi lesz a játék.
A játék előtt megbeszéljük, hogy ki milyen színű pólóban van, ami több szempontból is hasznos: egyrészt itt, Argentínában a színeket nem ártott mindig felidézni magyarul. Másrészt, a mintás/csíkos/feliratos pólóknál megegyezés kérdése, hogy melyik színre gondolunk.
A gyerekeken kívül kell egy játékvezető is. A játékvezető kiabál egy színt, pl. „piros”, és erre minden gyerek a piros pólós résztvevőt üldözi. Ha többen vannak piros pólósok, akkor mindegyiket üldözik a többiek. Az üldözés három másodpercig tart, azaz a játékvezető háromig számol (hangosan), majd kiabál egy másik színt, pl. fekete! Erre az üldözöttből üldöző lesz, a fekete pólós gyerek kezd menekülni, és őt kergeti mindenki. A gyerekeknek az a siker, ha a három másodperc alatt nem tudják őket elkapni, bár a beszámolók szerint az is pozitív élmény, ha elkapnak valakit, mert az egy nagy, kedves, össznépi ölelkezés lesz.
Próbáljátok ki, és jelezzetek vissza, hogy vált be nálatok!
Vigyázat: NAGYON fárasztó!
Variációk:
A játék alapötletét Csonka Gergőtől lestem el a córdobai táborban. Ő azt csinálta, hogy bizonyos igeidők esetén kellett a résztvevőknek jobbra- balralépni vagy leguggolni. A színek tanítására ezt úgy módosítottam, hogy különböző színű jeleket tettem a földre, és arra kellett rálépni, de ez a gyerekeknek nem volt elég mozgásos, ezért lett fogócska.
Felnőtteknek viszont a fogócska nem tűnt vonzónak, ezért a „rendes” nyelvtanfolyamokon az asztalon kellett megfelelő színű tárgyat találni, és elkapni egymás elől: fekete toll, barna pénztárca, stb. Volt, hogy a résztvevők pontokat gyűjthettek, amit a végén be lehetett váltani valami olyan apróságra, ami legszebb színekből állt: piros, fehér és zöld :).
