VISSZHANGOK A HAGENI RADNÓTI-ESTRŐL
Mivel több közösségben dolgozom, és a Radnóti-előadás ideje alatt éppen Dortmundban tartottam gyermekfoglalkozást, ezért az eseményt szervező Vadrózsa Kulturális Egyesület elnöke, Münnich-Ákontz Ildikó beszámolóját szeretném tolmácsolni:
“Rendkívüli találkozás Radnóti Miklóssal – a legmagasabb szinten!
Nehéz koszt lesz – gondoltam, miközben a még hiányzó német fordításokon dolgoztunk Józsival. Aggályaim az előadás első pillanatától szertefoszlottak. Laczkó Vass Róbert szuggesztív - közönséget is bevonó - szavalt, vagy énekelt interpretációja mindenkit magával ragadott, éppúgy, mint Szép András zongorajátéka.
A két kolozsvári művész közös munkája által keletkezett megzenésítések a vers és a zene nagyszerű szimbiózisát képezték. A legkülönbözőbb zenei stílusban (sanzon, dzsessz) komponált művek a Radnóti-szövegek hangulatát tükrözték, még felfoghatóbbá tették azokat. Hannover és Hamburg után Hagenben is ráadásokat követelt a közelről-távolról jött szépszámú, hálás közönség.
Az est végén a Vadrózsa néptánccsoport rövid mezőségi tánccal köszönte meg a művészeknek a nagyszerű előadást.
Lélekben gazdagodva és a viszontlátás reményében búcsúztunk el tőlük.
Radnótit nem csak a kötelező irodalom órákról ismerem, hanem a családban, nagymamám és anyukám szájából is sokat hallottam Radnóti-vers töredékeket a többi, Ady, József Attila, Dsida, Pilinszky vagy Francois Villon-idézet mellett. Lehet, hogy ma már a költők-írók szövegszintű ismerete nem annyira divatos és valószínűleg van is egy olyan digitalizációs jelenség, amely háttérbe szorítja a verstanulást, de egy-két generációval előttünk nem volt szokatlan például Latinovits bakelit-szavalására takarítani. Valahogy így mászott be a felmenőink fülébe egy-egy vers, és került testközelbe egy-egy alkotói életmű.
Amikor a Radnóti-est végére megérkezem, valami ilyesmit érzek - hogy ez a közönség a Lackó Vass Róbert és Szép András sanzonos-jazzes-operettes szűrőjén keresztül most közelebb engedte Radnótit, meglátta az emberi, mindennapi és könnyed oldalát is. Végre nevetni is lehet Radnótin, akiről mindig az jut eszünkbe, hogy zsidó származásúként munkatáborba vitték és kegyetlenül kivégezték. És miért ne lehetne? Hiszen a tragikus sorsán túl ő is csak egy ember volt, mint mi.
Az est sikeréről sokat elmond, hogy többen úgy számolnak be az előadásról, mint olyan élményről, ami az irodalmi érettségi-anyag homályosságából és távolságából élesztette fel számukra Radnóti Miklóst és hozta elérhető karnyújtásnyira a kolozsvári vendégművészek vers-interpretációin keresztül.
Ezt a fajta közvetlenséget sikerül megteremteni a többiek elmesélése alapján az előadással is - számomra talán ez a legnagyobb érdeme egy művészeti alkotásnak, hogy képes határokat átlépni, más helyzetbe hozni a közönségét, és újat mondani, átformálni a (kulturális) skatulyáinkat.
A hageni közönség nevében köszönjük még egyszer a felejthetetlen élményt! Jövőre, veletek, ugyanitt!
Olvasnivaló: Lackó Vass Róbert beszámolója Rekvizitumok... Németországban
