1956-ra emlékeztek a wellingtoni magyarok
Wellington Khandallah városrészében, a Community Centerben a Magyar Millennium Park (Hungarian Garden) Trust szervezésében zajlott a megemlékezés október 19-én. Szentirmay Klára a Trust elnökségének tagja volt a szervező, ő mondott beszédet (angolul is), mert vannak, akik már nem beszélnek (jól) magyarul. Ugyanakkor megjelent például egy idősebb kiwi pár is – akik mellesleg a helyi magyar néptánc csoportba is lelkesen járnak, mert beleszerettek a magyar táncba, zenébe, kultúrába, történelembe. Egész sokan jöttek el, nekik félkörívben készítettük be a székeket, kihasználva a nagy termet, hogy mindenki lássa az előadást. Klára beszéde után verset szavaltam, Gyöngyös Imrének, egy Wellingtonban élő helyi költőnek Emlékeztető című versét adtam elő. Neki is 1956-ban kellett menekülnie Magyarországról, mint oly sokaknak akkoriban.
Az aucklandi KCSP-sek jóvoltából két táncot is láthatott a közönség, a kettő között újabb Gyöngyösi vers, az Ünnepi köszöntő hangzott el. A falakat magyar zászlók, nemzeti színek és egy 13 éves aucklandi magyar kislány (Lipóth Emmi) komoly, az itteni iskolája számára készített powerpoint előadásának képei díszítették. Nagykövet úr is megjelent a követség munkatársaival, csakúgy, mint a helyi magyarság kb. 30 fővel. A rendezvény végén vidám táncház oldotta fel az ünnep jelentőségéhez illő emelkedett hangulatot, majd sütizés, kávézás, kötetlen beszélgetés zárta a délutánt.
