Ez alkalommal, nem gulyás, vagy csirkepaprikás, de nem is palacsinta, hanem zene, tánc és ének volt a terítéken. Magyarul, külföldi és otthoni magyaroktól – szeretettel. Kanadai-magyar és magyar művészek álltak színpadra, hogy hirdessék a határokon átívelő kultúrát, így a rendezvény az Összetartozunk nevet kapta.
Az Extra Hungariam Alapítvány már másodjára rendezte meg adománygyűjtő estjét, mellyel a diaszpóra magyar nyelvű kulturális rendezvényeinek kívánnak pénzügyi támogatást szerezni. Az alapítvány hosszútávú célja egy fenntartható pénzügyi forrás létrehozása a magyar kulturális programok támogatására, egyéni és vállalati adományokra épülő pénzügyi alappal, valamint olyan adománygyűjtő rendezvények segítségével, mint amilyen ez az este is volt. A támogatásban részesülhetnek a Torontóban és környékén működő magyar klubok, egyesületek, iskolák, társaságok. Eddig számos program és társaság részesült támogatásban, például a Kodály Táncegyüttes, a Kalejdoszkóp folyóirat, a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége (KMOSZ) vagy a hamiltoni cserkészcsapatok.
Az est két felvonásból állt: az elsőben kanadai-magyar művészeket hallhatunk és láthattunk, míg a második felvonásban a Magyarországról érkezett Bojtorján együttes foglalta el a színpadot. Berényi János, Magyarország torontói konzulja még az előadások előtt köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében elhangzott, hogy közösségi diplomatának lenni Torontóban igen hálás feladat, mert a környéken számos ,színvonalas magyar nyelvű program segíti a kanadai-magyar identitás megőrzését, melyeken öröm részt venni. Megköszönte a helyi magyar szervezetek munkáját, hiszen ha ők nem lennének, ezek a rendezvények nem jöhetnének létre. Vaski Gábor, az Extra Hungariam Alapítvány elnöke is röviden köszöntötte a nézőket, beszédében biztosítva őket arról, hogy az alapítvánnyal együtt minden tőlük telhetőt megtesznek a magyar kultúra ápolásáért.
A színpadon köszönthettük Savanya Esztert és Istvánt, akik tekerőlanttal a kezükben régi történelmi magyar dallamokkal kezdték meg az estet. Majd somogyi népdalcsokor következett, melyet saját szerzemények követtek, mind iskolapéldája lehetne a magyar zene kiválóságának.
A házaspár után Vaski Gábor következett tárogatón. A hangszerről nem csak azt tudtuk meg, hogy hungarikum, de a történelem során hol támogatták, hol tiltották, így a hozzá kapcsolódó zene is változatos. Például a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” című dal tiltott volt a kommunizmusban Magyarországon, de Kanadában segítette a magyar öntudat megtartását. Követve a hangszer történelmi útját, az aprólékosan felépített és élvezetes előadás alatt a 17. századi kuruc daloktól eljutottunk egészen Krasznahorka büszke váráig.
A Kálmán Magyar Trió művészei változatos nemzetközi háttérrel rendelkezik. Magyarország, Argentína és az Amerikai Egyesül Államok is képviselte magát a színpadon, tökéletes harmóniában, igazi magyar zenével, nótacsokorral és táncházi dallamokkal készültek, melyekre a Kodály Táncegyüttes tagjai jártak mezőségi és kalotaszegi táncokat. Jó volt látni, hogy a második, harmadik generációs magyarok is képviselték magukat, például Vaski Gábor Kanadában született, Magyar Kálmán Amerikában, a táncosok közül pedig már harmadik generációs magyarral is találkozhattunk. Ráadásul Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas is megbújt a táncosok között, Bartha Zsófia képviselt minket.
Az est második felvonásában a Magyarországról érkezett Új Bojtorján együttes foglalta el a színpadot, akiknek dalain generációk nőttek fel. Pomázi Zoltán, a zenekar vezetője, a dalok között színes háttértörténetekkel szórakoztatta a közönséget. Az idén tizenhét éves együttes évente több mint száz koncerten lép fel Magyarországon, Erdélyben és más, magyarok lakta országokban. A zenekar könnyedén megénekeltette a torontói közönséget, a legnagyobb slágereket – mint például a „Micimackó”-t – a legkisebbek is kívülről fújták. Végül a nézők állva tapsolták meg az előadást, és a koncertet követő fogadás után, magyarságukban feltöltődve mehettek haza.
