A nanaimói közösség 1848-as megemlékezése

Így ünnepeltük a forradalom, és szabadságharc évfordulóját

/ Gáspár Roland /
gaspar.roland2022 képe
Az 1848-49-es forradalom, és szabadságharc 176. évfordulójáról 2024. március 17-én, vasárnap emlékeztünk meg. A népek tavasza hozzánk is igazi tavasszal érkezett. Hosszú hónapok borongós szürke napjai után először érezhettük a tavasz közeledtét, ugyanis ragyogó napsütés fogadta az egyesület tagjait. Igazán remek nap volt az ünnepi megemlékezésre!
Emléksarok a korszak nagy költőinek és íróinak alkotásaivalA megemlékezésre összegyűlt vendégekJuhász Gyula soraival: "Vannak napok, melyek nem szállnak el..."A közösség nagy öregjei, akik a verseket előadták

A tavalyi év után, az idei megemlékezésre teljesen új megközelítést követve készültem. A műsor ezúttal az 1848-49-es forradalom, és szabadságharc emlékezetének tematikájára épült. A mintegy 70 perces előadást különféle videóbejátszásokkal, verses és zenés betétekkel tettem változatosabbá. A program koszorúzással, valamint a nemzeti lobogó és a kanadai zászló kitűzéssel kezdődött. A versek szavalásában a közösség idősebb tagjai vettek részt. Felhangzottak Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János és Juhász Gyula sorai. A videóbejátszások pedig rövid történeti áttekintést adtak a forradalom, és szabadságharc előzményeiről, valamint eseményeiről, és némiképp új megvilágításba helyezték azokat.

Egy-egy videóösszeállítás keretében megismerkedhettünk a forradalomhoz kapcsolódó képzőművészeti alkotásokkal, elsősorban festményekkel, valamint az 1848-as események emlékezetével a magyar filmművészetben. Emellett egy ismeretterjesztő rövidfilm a nők szerepét mutatta be úgy a reformkorban, mint a szabadságharc idején, és bukása után.

A Magyar Ház nagyterme is ünnepi díszbe öltözött. Azt szerettem volna elérni, hogy a környezet is minél közelebb hozza a forradalom időszakát. Ezért az egyesület könyvtárának anyagaiból berendeztem egy bemutató sarkot a korszak nagy költőinek, és íróinak különleges kiadványaival. Emellett egy emlékfalat is kialakítottam, ahol a Kossuth-címeres lobogó körül a forradalom, és szabadságharc kimagasló alakjainak arcképeit tekinthették meg a vendégek. Úgy gondolom, hogy ezek segítségével könnyebb volt a hangolódás a 176 évvel ezelőtti eseményekre.

A megemlékezés zárásaként közösen elénekeltük a Himnuszt, majd több évtizedes nanaimói hagyományt követve a Magyarok Világhimnuszát is. A műsor végeztével szokás szerint kávé, tea, néhány finom sütemény, és egy jó beszélgetés várt a vendégekre.