Normál esetben, hagyományosan május első vasárnapján – tehát idén május 3-án – gyűltünk volna össze a bécsi Irgalmasok Kórházában, hogy megemlékezzünk Mindszenty bíboros halálának 45. évfordulójáról. Megkoszorúztuk volna a hercegprímás mellszobrát, amely 2006. november 25-e óta áll a kórház aulájában. Beszédekkel és muzsikával tettük volna ünnepélyessé mindezt a Bécsben élő magyar közösséggel.
2011 óta minden évben kétszer kerül sor Mindszenty megemlékezésre Bécsben. Október 23-án szentmisében adunk hálát Mindszenty bíborosért (hiszen 1971. október 23-án kezdte meg száműzetését a bécsi Pázmáneumban), májusban pedig koszorúzással és műsorral egybekötött rendezvény keretében ünnepeljük meg égi születésnapját. Varga János atya, a Pázmáneum rektora ezeknek az eseményeknek a fő mozgatórugója, szervezője. Mentoromként rendszeresen beszélek vele telefonon. Ahogy közeledett május 3., éreztem, nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy elmarad a koszorúzás. Valami alternatív megoldásnak lennie kell! A közös gondolkodásba nemcsak engem, hanem Kovács Gergelyt, viceposztulátort, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány képviselőjét is bevonta. Ennek eredményeként született meg az ötlet, hogy hozzunk létre egy „virtuális emlékhelyet”, ahová mindenkinek lehetősége van „ellátogatni”, anélkül hogy elhagyná az otthonát. Május 6-ára, Mindszenty bíboros égi születésnapjának 45. évfordulójára el is készült a weboldal, ahol lehetőség van „gyertyát gyújtani”, „imaszándékot kérni” és „szalagot elhelyezni”. Szokatlan módja ez a megemlékezésnek, de szükséghelyzetben mégis jó egy ilyen megoldás. A honlapra látogatók láthatják, hogy hányan jártak már ott előttük, s így lélekben összekapcsolódhatnak a tiszteletnyilvánításban, hálaadásban. Természetesen ez a megemlékezés nem kötődik csak május 6-ához, hanem továbbra is lehetőség van látogatni a virtuális emlékhelyet.
Mivel nyilvános misézésre nincsen most lehetőség, ezért minden héten, szombaton „előesti gondolatok” címmel emailt kapnak rektor atyától mindazok, akik részt szoktak venni a közös misealkalmakon a Pázmáneumban. A legutóbbi körleveléből szeretnék egy részletet megosztani, amely úgy gondolom, jól kapcsolódik a világban kialakult helyzethez is, és Mindszenty hercegprímásra emlékezve elgondolkoztathat minket:
„Itt a Pázmáneumban egyébként is sokszor gondolok az utolsó hercegprímásra, de mostanában, a bezártság idején különösen is. Az utcán kevesen járnak. Azok közül viszont, akik sétálnak, az átlagosnál többen állnak meg úgy a szemközti templom, mint a házunk előtt. Felnéznek az impozáns homlokzatra, a szélben lengő magyar zászlóra, megnézik, elolvassák az emléktáblát is. Ez az én figyelmemet is újra meg újra a hőslelkű Főpásztorra irányítja. Mennyi időt is töltött ő ebben az épületben, a kényszerű száműzetésben? 3,5 évet. Ha lelkipásztori utazásai idejét levonjuk, akkor is hosszú idő. De volt ő házi őrizetben másfél évtizedig a budapesti Amerikai Nagykövetségen. 1956. november 4–től 1971. szeptember 28-ig, előtte majd’ 8 évig a kommunista diktatúra börtöneiben, részben fegyházban, 1948. december 26. – 1956. október 29. között, annak előtte a nyilas rémuralom alatt raboskodott Sopronkőhidán 1944 decemberétől 1945 húsvétjáig, és még korábban a Tanácsköztársaság idején is letartóztatták, illetve szülőfalujába internálták.
Tehát többször is megélt ahhoz hasonló, ámde sokkal nehezebb, kilátástalanabb helyzetet, mint mi most. Megmaradt mégis hűségesnek, irgalmasnak, önzetlennek, másokért, Istenért, Egyházért, Hazáért élőnek. Nem veszítette el a hitet, a reményt, a szeretetet. Ennek alapja a péteri hitvallás volt – ahogy a május 2-i online emlékmisében elhangzott -, Péter apostolnak Jézushoz intézett szavai: „Az örök élet igéi nálad vannak.” (Jn 6,68b)
Ha ma, most élne, mit mondana nekünk Isten Tiszteletreméltó Szolgálja? – tette fel a kérdést a váci püspök. Amit esztergomi prímási székfoglaló beszédében: „Legyünk most az imádság nemzete! Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt, bizalmat meríteni. Ne veszítsétek el bizalmatokat!”
Ez a felszólítás, biztatás ma is időszerű, nekünk is szól. Alakja példakép, de több annál. Kérjük közbenjárását!”
Így legyen, ámen.
