A Sydney-ben élő magyarság október 23-án, vasárnap, egész napos megemlékezést tartott a forradalom és szabadságharc áldozatainak tiszteletére. Az ünnepségsorozat koszorúzással kezdődött a rookwoodi temetőben, ahol a Független Magyar Szabadságharcosok Szövetsége, illetve Magyarország canberrai nagykövete, dr. Gruber Attila és Simon Ervin konzul tisztelgett a Hősök keresztje előtt, majd két szabadságharcos, Bányay László és Kovács Imre sírján helyezték el a kegyelet virágait. A megemlékezés ökumenikus istentisztelettel folytatódott Strathfieldben, ahol az ünnepi prédikációt a budai Sziklatemplomból érkezett Hesz Attila pálos rendi szerzetestől hallhattuk.
A program további részét a Punchbowl-i Magyar Házban tartották, ahol mintegy kétszázan jöttek össze, hogy történelmünk e fontos eseményéről megemlékezzenek. Az ünnepi műsort vitéz Bene Ferenc József üdvözlő szavai nyitották meg, majd a nagykövet úr köszöntötte a megjelenteket, és méltatta az esemény nagyságát. Ezután Harasta Dániel részleteket olvasott fel Kiss Dénes, Márai Sándor és Heltai Jenő verseiből, meghallgathattuk Nguyen Milán zongorajátékát, Harasta Emőke gyönyörű énekét, illetve Zas Lóránt November ─ 1956 című versét Gáspár András előadásában. A megemlékezés egyik legérdekesebb része a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasainak „… Minden álomnál több a valóság…” című összeállítása volt, akik egy különleges produkcióval léptek színpadra. Előadásukban elsősorban az akkori események, illetve a korszak hangulatát jelenítették meg különböző hang- és fényhatások segítségével. A forradalom és szabadságharc történéseit keretbe helyezték, visszanyúlva a második világháborút követő időszakig, és továbbvezetve a történelem fonalát egészen a rendszerváltásig. Naplórészleteket, verseket hallhattunk tőlük, miközben korabeli képeket és videókat vetítettek a háttérben, a zenei aláfestést pedig gyertyákkal, füsttel, zászlólengetéssel és különböző táncokkal tették még hangsúlyosabbá. Előadásuk nagy sikert aratott, hiszen szándékuk, hogy ’56 érzésvilágát felelevenítsék és átadják, maximálisan teljesült. Még azokra is hatással volt, akik nem beszélnek jól vagy egyáltalán magyarul, így nem is érthették.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján még abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ismerhetünk olyan embereket, akik átélték az eseményeket, vagy akár részt vettek a harcokban is. Az ünnepség további részében az ő visszaemlékezésüket hallgathattuk meg. Varga László, vitéz Mécs János, dr. Kolozsy Sándor és Boldizs András szólt a közönséghez. A szomorú és megható pillanatokat Stopic Hannelore zongorajátéka, vitéz Mécs János saját költeménye és Gellért Marika szavalata tette még ünnepibbé. A megemlékezés méltó zárásaként dr. Gruber Attila nagykövet úr átadta Magyarország köztársasági elnöke által adományozott kitüntetéseket az FMSZSZ tagjainak, akik hozzájárultak az ünnepség megszervezéséhez, és akik közül többen is aktív részesei voltak a forradalomnak, ezen kívül a Magyar Arany Érdemkeresztet Virág Sylvia énekesnőnek, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét Mertz Ilonának a sokéves néptáncszervező munkájáért, és a honvédelmi miniszter kitüntetését Uhrweiss Benedeknek.
Gyombolai Zsófia kulturális attasé és Simon Ervin konzul jóvoltából a megemlékezés részeként egy emlékkiállítást is megtekinthettünk a Magyar Házban. Az 1956-os Emlékbizottság támogatásának köszönhetően olyan relikviák kerültek közszemlére, amik eddig még soha. Ezek a tárgyak ugyanis fontos személyes értékeket képeznek, és a tulajdonosok még rövid időre sem szívesen válnak meg tőlük. Emiatt maga a szervezés is több hónapot vett igénybe. Ám végül a kiállítás részeként látható volt Bene Ferenc József a harcok közben viselt öltözete, korabeli tárgyak, különböző igazolványok, képeslapok, levelek, újságcikkek és az Új Váci Napló azon száma is, melyben Gyombolai Márton A magyar fiatalokhoz című verse volt olvasható, és amiért egy éves börtönbüntetésre ítélték.
A sydney-i magyarság méltóképpen emlékezett meg 1956 hőseiről és mindarról az örökségről, amit nekik köszönhetünk. Az akkori események ugyanis a mai napig példaként szolgálnak, és az ellenállásban résztvevőkre egyfajta etalonként tekinthetünk.
