Május 13-17. között Jézus mennybemenetelének ünnepén szervezték meg a svájci cserkészek a körzeti nagytáborukat, amelyen 3 vezetővel és 6 cserkésszel a 81. sz. Stuttgarti Dobó István cserkészcsapat is képviseltette magát.
Szerda este érkeztünk esős időben a svájci Dorf település közelébe. Felvertük a sátrainkat, és a vezetők egy megbeszéléssel kezdték a tábort. A tábor időjárása eleinte elég esős volt, de a felszerelésünk megfelelő volt, ezért ez nem jelentett nagy problémát.
Svájc több nagyvárosából érkeztek táborozók, úgy mint Zürich, Bázel, Bern és Genf. A cserkészek – akik mintegy 50–60-an voltak, 7–14 évesek – korosztályok szerint őrsökbe lettek osztva, ügyelve arra, hogy különböző városokból érkezők kerüljenek egy csoportba. Ezeket az őrsöket az őrsvezetői korosztály (15–18 évesek) vezette. A tábor további szervezéséért egy kb. 20 fős tiszti és felnőttcserkész csapat, valamint lelkes önkéntesek feleltek. A tábor keretmeséje az 1956-os forradalom és szabadságharc idejébe kalauzolta a cserkészeket, amelyben megjelent a betiltott cserkészet, az ÁVH, valamint a külföldön újrainduló csapatok története is, mindez színesítve a tábori napokat. A tábor szinte teljesen nomád körülmények között zajlott, így döntően saját kezűleg, az előtábor alatt építették meg a cserkészek a konyhát, a nagy sátrat, a raktárt, valamint a saját körleteiket is.
A tábor első teljes napja csütörtökön további építkezéssel és játékokkal telt. A gyerekek a napok során „forintokat” gyűjthettek, amelyeket felhasználhattak szolgálatok kiváltására (pl. mosogatás), vagy éppen finomságokat vásárolhattak belőle az őrs számára. Az estét egy stuttgarti vezetők által tartott tábortűz zárta.
A pénteki nap a portya napja volt, amikor a cserkészek korán reggel egy nagy túrára indultak. Egy térkép és különböző nyomok segítségével kellett eljutniuk egyes pontokhoz, ahol feladatokat oldottak meg, például rovásírás-fejtést, gombafelismerést, „lándzsakészítést”, valamint az „ÁVH” elől való menekülést, és sok egyéb kihívást. Miután elfáradva visszaértek, a konyha finom étellel várta őket. A konyhai csapat külön dicséretet érdemel, mert naponta kétszer is főtt étellel kedveskedett a megfáradt cserkészeknek. Péntek este került sor a „Fecske”, vagyis a felnőttcserkész-avatásra, ahol több felnőtt korú cserkész tett fogadalmat.
A szombati napon a cserkészeknek őrsileg kellett elkészíteniük az ebédjüket, amely bográcsos paprikáskrumpli volt. Emellett kereskedő- és terepjátékokban mutathatták meg ügyességüket. A kiscserkészeknek az erdő szellemeit kellett „legyőzniük”, hogy az erdő állatai ismét szabadon élhessenek. Szombat este került sor a tábor egyik fénypontjára, amikor a cserkészek fogadalmat tettek az egész körzet előtt. Hálás szívvel vettünk részt mi, stuttgartiak is ezen az eseményen, és jó volt látni, ahogy új cserkészekkel bővül a svájci kerület.
A vasárnap már az elpakolásról, a sátrak és körletek lebontásáról szólt, mindez nagyon szervezetten és összehangoltan zajlott. Végül a tábor zárásaként utoljára levontuk a zászlót, és mindenki élményekkel telve tért haza.
Rendkívül hasznos volt számunkra látni, hogyan épül fel és hogyan szervezi a szomszéd kerület a táborát. Rengeteg régi és új ismeretséggel, élménnyel és tapasztalattal gazdagodva érkeztünk haza mi, stuttgarti cserkészek is a táborból.
