Melbourne-i magyar búcsú

Avagy töltött káposzta, magyarpalatkai tánc és tojáskeresés a Regnumos magyar közösségben

/ Balázs-Szakmári Csilla /
balazs.szakmari.csilla képe
Aki meg akarta tapasztalni, milyen is egy igazi magyar búcsú, annak minden bizonnyal Balaclavába vezetett az útja húsvét vasárnap.

A Regnum Marianum Egyházközség, ami nem csak a melbourne-i magyar katolikus közösséget fogja össze, hetek óta készült erre a napra. Jó volt látni, hogy minden generációt megmozgattak már az előkészületek is: kicsik és nagyok egyaránt lelkesen és rengeteg energiát beleadva végezték az előre megbeszélt feladatokat, hogy aztán vasárnap helyére kerüljenek a bárpultok, a gyereksarok kézműves asztalai és játékai, a színpad, a fellépők, a táncosok és a töltött káposzta, csak hogy a legfontosabbakat említsük.

A délelőtti magyar nyelvű misére megtelt a Szent Colman templom, és miközben Kiss Zsolt atya a feltámadt Krisztusról beszélt, mindenkihez eljutott a húsvét üzenete. Mire kiértünk a templomból a borús reggelt gyönyörű napsütés váltotta, a lelki táplálékot pedig kiegészítették a finomabbnál finomabb hagyományos magyar ételek.  ​

A délután során színes műsor szórakoztatta a vendégeket. Dr. Albert Károly, és Hien szatmári, a Fonó Néptáncegyüttes pedig KCSP ösztöndíjasokkal kiegészülve magyarpalatkai táncokat mutatott be. A Fonó legifjabb tagjai nem csak táncoltak, de a húsvéti locsolkodás szokását is felelevenítették, a hétvégi magyar iskola diákjai pedig a "Mi vagyunk a Grund" című ismert dalt énekelték el. A gyerekek sem unatkoztak, hiszen a gyereksarokban kézműveskedés, és különböző játékok várták őket, melyek során, ha elegendő pecsétet gyűjtöttek, gumikacsákat horgászhattak és ajándékot választhattak, mint egy tipikus búcsúban. A gyerekkori emlékeim jöttek elő, és tényleg úgy éreztem magam, mintha a pilisvörösvári búcsúban lennék.

Azt hiszem, úgy sikerült ez a nap, ahogy a szervezők szerették volna. Egy összetartó közösség bármit meg tud szervezni, értéket tud teremteni és átadni. És ahogy én látom, a Regnumos magyar közösségnek ez most is sikerült. A képekért pedig nagy köszönet Maar István Csabának!