Megkezdődött küldetésünk Sydney-ben

/ Gruber Enikő /
gruber.eniko képe
Nagy izgalommal tekintettünk az indulás napjára, hiszen el sem tudtuk képzelni, hogy mi vár bennünket a világ túloldalán. Azóta már több hét is eltelt, az első élmények leülepedtek, így reális képet tudunk alkotni az itteni helyzetről.
ElindultunkCsapattá kovácsolódtunkMegérkeztünk

A 2016-os évben már negyedik alkalommal érkeztek ösztöndíjasok Sydney-be, így fogadószervezeteink és azok tagsága nagy-nagy szeretettel várt bennünket. Mivel érkezésünk óta már eltelt három hét, így kijelenthetjük, hogy e tekintetben semmi sem változott.

A magyarországi képzési szakaszt követően két ösztöndíjas társammal, Gazdag Alexandrával és Szabados Tamással együtt a lehető legkorábbi időpontot kiválasztva már június 14-én megkezdtük utunkat a célterület felé. Mivel akkor még a többi Ausztráliába delegált fiatal otthon tartózkodott, sokan kíváncsian várták jelentkezésünket, és velünk együtt izgulták végig a 40 órás repülőutunkat. E hosszú utazás bár fárasztó volt, de felejthetetlen élményekkel teli, ami igazi kis csapattá kovácsolt össze bennünket, aminek most hatalmas hasznát vesszük. Mert bár a feladataink egyéniek, mégis sokkal könnyebb értékes és minőségi munkát végezni, ha számíthatunk egymásra.

A repülőtéren a Kőrösi Csoma Sándor Programmal megbízott helyi koordinátor-helyettes, Stéli-Gajdos Éva és a mentorok fogadtak bennünket, akiknek azóta sem lehetünk elég hálásak, hiszen időt és energiát nem kímélve azon fáradoznak, hogy a számunkra legmegfelelőbb körülményeket biztosítsák.

Az első hét a beilleszkedéssel és ismerkedéssel telt. Lehetőséget biztosítottak számunkra, hogy átérzehessük, ezt az európaiak számára szokatlan közeget. A különleges éghajlat a maga egyedi növény- és állatvilágával, a sajátos infrastruktúra, és a hatalmas távolságok miatt kialakult közösségi szerveződések mind-mind eltérnek az általunk megszokottól. Toleránsnak kell lennünk, hogy megértsük, itt a magyarságtudathoz köthető aktivitások komoly engergiabefektetéssel járnak. Az itteni emberek minden ilyen tevékenységet szabadidejükben végeznek, ami sokszor lemondással jár. Ezért talán nem tudunk majd olyan látványos munkát végezni, ami otthonról nézve elvárható lenne. Ám azt gondolom, hogy nem mindig csupán a látványos munkának van eredménye. Sokszor egy kezdő lökés is elegendő ahhoz, hogy maradandót alkossunk.

Ennek reményében, kívánom, hogy sikeres legyen ez a fél év mindannyiunknak, és tevékenységünk a lehető leghatékonyabb!