Weisz Árpád 1896. április 16-án Solton született. Első sportklubja a Törekvés S. E. volt, melyet születése után egy évvel Budapesten jegyeztek be számos szakosztállyal. Játékosként 1920-ban kezdte pályafutását az akkori Csehszlovákiában a Makkabi Brünn-ben, mellyel számos külföldi, sikeres szereplést tudhatott maga mögött. 1922-23-ban hat alkalommal a Magyar Nemzeti Válogatott színeiben szerepelt, sőt 1924-ben még a párizsi olimpiára is kijutott. Ezután következett életének olaszországi szakasza. Először Alessandriában, majd az Ambrosiana Interben, utána Milánóban, Bariban, végül pedig a Bologna F. C.-ben edzősködött akkora sikerrel, hogy négy olasz bajnoki címből hármat elhozott a csapatával. Sorsforduló volt életében, hogy zsidó származása miatt a negyedik bajnokságban leváltották, noha mind edzői munkájával, mind a csapat eredményeivel meg voltak elégedve a szurkolók, a város, és a tulajdonosok is. Ezután a hollandiai Dordrecht csapatához szerződött, amely számos komoly trófeát gyűjtött be. 1942-ben Hollandiából deportálták családjával együtt Auschwitzba, ahol 1944 januárjában hunyt el.
Az olasz sporttörténetben úgy emlékeznek róla, hogy ő fektette le a modern edzéstudomány, illetve a futballelmélet alapjait, ráadásul a Bologna F.C. legsikeresebb időszaka is hozzá fűződik.
A 2020 január 26-án Bolognában, az Arénánál megtartott eseményen számos politikus, érdeklődő, sportoló mellett jelen voltak a bolognai magyar közösség képviselői is, sőt a közeli iskolából számos gyermek érkezett. (Az iskolában még megvan az a pad, ahol gyermeke tanulmányait folytatta.)
Zárszámadás ez, melyben egy sikeres élet érdemtelenül tragikus vége rajzolódik ki előttünk.
