A próbák Stockholmban nagyon izgalmasan kezdődtek, olvasópróba, megbeszélések, egyeztetések mindenki kompetenciáját figyelembe véve. Volt amikor nehezebb volt és volt amikor könnyebb. Azonban mindenki próbálta a közös szekeret húzni, és hozzátenni a magáét a darab sikeressége érdekében. Sok nevetés és persze megannyi munka és tanulással töltött perc áll a hátunk mögött.
Az első előadás Uppsalában ért minket, ahova az UMSE tiszteletünkre meseszép és persze hatalmas havazást rendelt, ha már ők a legészakibb magyar szervezet. A déli ösztöndíjasok, akiknek nem sok részük volt a hóban a tél folyamán gyermeki lelkesedéssel vetették bele magukat a játékba. Az első előadás fantasztikusan sikerült, szép létszámú közönség gyűlt össze. Öröm volt a színpadon átélni, ahogy velünk szavalták a Talpra magyart, vagy énekelték velünk az Európa közepén kezdetű dalt.
Másnap Stockholmban adtuk elő az ünnepi műsorunkat. Az ünnepi alkalomból Pintér Erzsébet üvegszobrászművész munkáiból nyílt kiállítást Bereczky-Veress Bíborka mutatta be. Az évfordulót Dr. Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója ünnepi beszédével nyitotta meg, majd az ösztöndíjasok következtek. Az előadás kiemelkedő pontja volt, amikor a stockholmi magyar gyerekek bekapcsolódtak a műsorba verseikkel, amire már hetekkel ezelőtt készültek velem. Büszkén és nagyon ügyesen álltak ki a színpadra és szavalta ki-ki a saját versét, amelyet hatalmas taps követett. A közönséggel közösen énekelt dalok, az együtt táncolt csárdások mindenki számára emlékezetessé és méltóvá tették az emlékezést. Az estét finom vacsorával zártuk és nagyon jó és tartalmas beszélgetésekkel.
Az utunkat ezután Borås, Jönköping, Lyungby, Göteborg, Halmstad, Helsinborg, Lund és Malmö követte, amelyről ösztöndíjas társaim beszámolóiból olvashatnak az érdeklődők.
