Ausztrália távoli tájain, ahol az évszakok rendje fordított, és a hazai szót olykor ezer mérföld választja el az anyaországtól, létezik egy hely, amely több mint egy épület. A magyar közösségi házunk egy élő sziget, ahol a falak között nemcsak a nyelvünk, hanem a szívünk is otthonra lel. Az elmúlt időszak eseményei hűen tükrözik azt a pezsgést és szeretetet, amellyel közösségünket építjük.
Az élet nálunk illatokkal és ritmussal kezdődik. Nincs is annál jobb közösségkovácsoló erő, mint a frissen sült, ropogós havi lángos illata, amely köré mindenki örömmel gyűlik oda. Nemcsak a gyomrunkat, a lelkünket is tápláljuk: Fenyő Miklós emlékkoncert-vetítésén idéztük fel a rock and roll aranykorát, és nem maradt el a közös tánc sem – a twist minden generációt megmozgatott, kortól függetlenül együtt roptuk a parketten.
A jövőnk záloga a gyermekekben rejlik, ezért különösen büszkék vagyunk a vasárnapi iskolánkra. Itt a játékos tanulásé a főszerep: társasjátékozás közben észrevétlenül rögzülnek a magyar szavak, gyakoroljuk a kiejtést, és mélyítjük el közös gyökereinket. A gyerekek kacaja tölti meg élettel a kertet és a termeket, miközben barátságok szövődnek, amelyek talán egy életre szólnak.
Március idusa nálunk is kiemelt ünnep volt. A március 15-ei ünnepen a gyerekekkel közösen varrtunk kokárdákat, és nemzeti színű zászlókat készítettünk. Felemelő érzés volt látni, ahogy a legkisebbek is büszkén tűzték fel saját készítésű, nemzeti színű kokárdáikat a szívük fölé. A közös, bőséges ebéd után kezdődött az ünnepi műsor. A nyugdíjas kórus éneke töltötte be a házat, majd történelmi visszaemlékezésekkel tisztelegtünk hőseink előtt. Együtt zengtük a Nemzeti dalt, a Himnuszt és a Székely Himnuszt – ezek azok a pillanatok, amikor a távolság megszűnik, és egyetlen nemzetként dobban a szívünk. Az ünnepség végén együtt kivonultunk a kertbe, és az ott álló, az 1956-os forradalom emlékére állított kopjafánál ünnepi beszéd keretében hajtottunk fejet múltunk előtt, valamint elhelyeztünk egy gyönyörű, méltó koszorút.
Közösségünk ereje az önkéntességben is megmutatkozik. Bár nálunk most köszöntött be az ősz, a nyárias melegben is sokan ragadtak szerszámot a közös kerti szépítő napon, hogy rendben tartsuk közös otthonunkat. Egy másik mérföldkő az adománykönyvekből létrehozott „ingyen hazavihető” könyvespolcunk. Tudjuk jól, hogy Ausztráliában mekkora kincs egy-egy magyar nyelvű kötet, így ez a kezdeményezés igazi ajándék mindazoknak, akik vágynak az anyanyelvi olvasás élményére.
Milyen tehát az élet a magyar házban? Mozgalmas, ízes, néha nosztalgikus, de mindenekelőtt összetartó. Itt mindenki talál egy segítő kezet, egy jó szót vagy egy ismerős dallamot. Itt nemcsak őrizzük a hagyományainkat, hanem megéljük és továbbadjuk őket, bizonyítva, hogy a magyar kultúra a világ bármely pontján képes virágozni.
