A legutóbbi tábor ismét felejthetetlen hetet hozott a helyi magyar közösség gyermekeinek. A szeptember végén és október elején megrendezett tábor célja az volt, hogy a gyerekek játékos, élményalapú formában gyakorolják a magyar nyelvet, miközben közösséget építenek és megismerkednek a magyar hagyományokkal.
Az idei tábor különösen sokszínűre sikerült: a programokat úgy állítottuk össze, hogy a 6 és 16 év közötti gyerekek mindegyike megtalálja a számára legizgalmasabb elfoglaltságokat. Már az első nap ismerkedős játékokkal indult, majd hamar megtelt élettel a tábor a közös sportok, kézműveskedés és vetélkedők során. A fiúk lelkesedéssel fociztak és kidobósoztak, a lányok agyagoztak, színeztek, közösen pedig fejdíszeket készítettünk a számháborúhoz, ami az egyik legnagyobb kedvenc lett a hét folyamán.
A gyerekek különösen élvezték az íjászkodást is, ahol felfújható íjászpályán lufikat kellett eltalálniuk – ez minden korosztály számára hatalmas élményt jelentett. A sportos napokat egy-egy hűsítő kajakozás tette teljessé: a nagyobb fiúk eveztek, miközben a kisebbek hajóit maguk után vontatták, így együtt jutottak el a túlparton lévő játszótérre, ahol közösen folytatták a játékot.
A napok során minden alkalommal közösen ettünk, és magyaros ételek kerültek az asztalra – finom reggelik, tartalmas levesek, rántott hús, kakaós csiga, palacsinta és szalonna is szerepelt az étlapon. A gyerekek nemcsak az ízeket, hanem az együtt étkezés hangulatát is nagyon szerették, hiszen ezek az alkalmak valódi közösségi pillanatokká váltak.
A tábortűz mellett is összegyűltünk: a gyerekek maguk gyűjtötték a fát, közösen gyújtottuk meg a tüzet, és együtt énekeltünk, meséltünk, játszottunk. A cserkészjátékok is fontos részét képezték a tábornak, két önkéntes segítő vezetésével, akiktől én magam is sokat tanultam.
A tábor minden percében jelen volt a magyar szó és a közösség ereje. A gyerekek új szavakat tanultak, bátrabban beszéltek magyarul, és természetes módon használták a nyelvet a játék és a közös élmények során. A hét végére valódi kis közösséggé kovácsolódtunk – a nevetések, a barátságok és az együtt töltött pillanatok mind-mind azt bizonyították, hogy a magyar identitás még a világ másik felén is élő és erős maradhat.
