Ilyen volt a Nádihegedű MNM idei tábora
Az előkészületek hetek, hónapok óta zajlottak, hogy május utolsó előtti hétvégéjére minden készen álljon. Én és Chrissy, a Nádi oktatói csapatának egyik fele már kora délután odaértünk a helyszínre, hogy mindent elő tudjunk készíteni, mire a családok megérkeznek.
Előkerült a bot, a hullahopp karika, a babzsák és minden más eszköz az autóból, helyére kerültek a színes terítők és az összes általunk használt termet megjelöltük kicsiny magyar zászlókkal.
Mire eljött a vacsora ideje, egyre több magyar gyermek és szülő jelent meg a táborban. Az étkező tőlünk volt hangos, kb. 80 főre gyarapodott a létszám. Este még tábortüzet raktunk, aztán ki korábban, ki később, de útnak indult az ágya felé, hiszen másnap igazán hosszú és tartalmas nap várt ránk.
Szombat reggel csapatokra osztottuk a táncosokat, a szivárvány színeiből mindenki kapott egyet. A tánc mellett egy csapatversennyel is készültünk. Minden egyes táborozó kapott a csapata színének megfelelő kendőt, amit az egész hétvége alatt hordanunk kellett. Aki nem így tett, annak a csoportnak pontlevonás volt a jutalom.
Volt olyan gyermek, aki még alváskor sem vette le a kendőjét. A versenyszámok között volt tojásvivő verseny, zsákban ugrás, limbó és még sok más.
Táncügyileg a felcsíki anyagba kezdtünk bele, előkészítve a következő tanév munkáját. Mindenképpen szerettünk volna a szülőknek is lehetőséget biztosítani, hogy belekóstolhassanak a néptánc világába, így a felnőttek kalotaszegi táncokat tanultak a hétvégén. Néhányan közülük egykori táncosok, páran még ma is bejárnak a próbaterembe.
Azt hiszem sikerült egy fokkal közelebb hozni a nem táncos szülőket is a mi kis világunkhoz. Örömöt csalt az arcomra, ahogy láttam az apukák vörös tenyereit és vádlijait a legényes után, az anyukák mosolyát az énekek és a csuják közben. „Ma megtanultam, hogy táncpróbára nem jövünk szandálban!” – hangzott el az egyik anyukától a felkiáltás.
A gyerekekkel a tánc mellett megismerkedtünk pár új népi játékkal, a lányok még a mazsorettezést is kipróbálhatták.
A hétvégén nagy segítségünkre voltak Székely Zsófia és Koós Dezső edmontoni Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasok is, akik a tánc mellett a nemezelés és a pirográfozás rejtelmeibe is elkalauzoltak bennünket. A gyerekeknek élmény, nekem nagy öröm volt találkozni 300 km-re lévő ösztöndíjas „szomszédjaimmal”. Este még sort kerítettünk egy táncházra, ahol mindenki kedvére mulathatott.
A harmadik nap elérkeztünk a csapatverseny bemutatójához. A korábbi versenyszámok mindegyikével egy-egy hangszert, eszközt és csujogatást lehetett nyerni.
Ezekből a részletekből és a hétvégén tanult dolgokból álltak össze a műsorszámok, melyek hihetetlen sikert arattak. Mindenki mosolygott, nevetett és jól érezte magát. Ebéd után kihirdettük az eredményeket, majd könnyes búcsút vettünk egymástól, összepakoltunk és hazafelé vettük az irányt.
Ugyan csak három napos volt a táborunk, de annál több közös élménnyel gazdagodtunk. Remélem a családi hétvégénknek messze száll a jó híre és jövőre is legalább ennyien, de inkább még többen gyűlnek össze egy élménydús hétvégére.
