Utas és holdvilág nyomában
Az idei szezonnyitó alkalomra Szerb Antal klasszikus regényét, az Utas és holdvilágot kapták házi feladatnak a résztvevők, amelyet még a nyár eleji, júniusi találkozón jelöltek ki.
Sokan – köztük én is – Magyarországon szerezték be a kötetet, majd a nyár során el is olvasták. Nem túlzás azt mondani, hogy a könyv komoly hatást gyakorolt rám: Az ösztöndíj jóvoltából azt hittem, én adok valamit a madridi magyar közösségnek, hamar rájöttem, mennyit tanulhatok én magam is.
A találkozók rendszeres, összeszokott társaságot vonzanak, és az sem szegte kedvét a tagoknak, hogy a régi, jól megszokott bár bezárt. Az új helyszín egy belvárosi kávézó lett, amely bár nehezebben megközelíthető, és a környéken csak drága mélygarázsok állnak rendelkezésre, a lelkes tagokat ez sem tántorította el. Megható volt hallani, hogy valaki még a plusz költséget is vállalja csak azért, hogy részt vehessen ezeken az esteken.
Az új helyszín hangulata különös módon illeszkedett Szerb Antal regényéhez: a kávézó környékének kacskaringós, szűk utcái akár egy olasz városban is lehetnének. Hazafelé sétálva még azt is megtudtuk, hogy az egyik közeli templom a Vatikán felségterületéhez tartozik – mintha csak a regény világát idézte volna.
Az Utas és holdvilág bár közel száz éve született és Olaszországban játszódik, máig élő és minden életkorban érvényes kérdéseket vet fel. Talán éppen ezért volt ennyire népszerű a klubban is. Az este egyik legkülönösebb pillanata számomra mégis a hazafelé vezető metróúton történt: összefutottam egy spanyol ismerősömmel, akinek történetesen író a lánya. Azonnal ajánlottam neki a regényt, hiszen számos nyelvre – köztük spanyolra is – lefordították. Mint kiderült, a klub egyik tagja baráti kapcsolatban áll a mű fordítójával, így még személyesebb színezetet kapott a beszélgetés.
Izgatottan várom a következő alkalmat: Madridban újra és újra lehetőség nyílik arra, hogy külföldön élve fedezzünk fel ikonikus magyar műveket – ezúttal a diaszpórában élők különleges szemüvegén keresztül.
