A magyar kultúra napja

/ Rontó Martin /
ronto.martin képe
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük, mert ezen a napon fejezte be száz évvel korábban Kölcsey Ferenc a Himnuszt, amely 1989 óta Magyarország hivatalos himnusza. Mindez miként hat a határon túli magyar közösségekre, és miért fontos megemlékeznünk erről a napról?

 

Az ünnep célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a magyar kultúra értékeire, hagyományaira és annak ápolására. Ez az alkalom lehetőséget ad arra, hogy méltó módon tisztelegjünk irodalmi, zenei, képzőművészeti és egyéb kulturális örökségeink előtt.

Az előadás elején Milivojević Irén rövid beszédet tartott. Beszédében kitért arra, miért fontos a magyar kultúra napja, és számunkra, mint közösség, miért lényeges a jeles napokról való megemlékezés. Ezt követően egy rövid előadás keretében a hallgatósággal közösen beszélgettünk az elhangzottakról.

A Banja Luka-i magyar közösség egyik legfontosabb igénye a magyar nyelvoktatás folytonossága. Az órák mellett igyekszem megragadni azokat a lehetőségeket és jeles napokat, amelyek alkalmat adnak arra, hogy foglalkozzunk azokkal a dolgokkal, amelyek meghatározzák identitásunkat. Kölcsey Ferenc Himnusza évszázadokon át a magyarság összetartozásának és történelmi sorsának megnyilvánulásává vált.

Beszéltünk a Himnuszról, annak egyes sorairól és azok utalásairól, majd pedig a Szózatról és az abban foglaltakról. Az idősebb korosztály számára mindez teljesen nyilvánvaló és érthető volt, míg a fiatalabbak számára annál érdekesebb. Kérdésként felmerült, hogy miért van a Himnusz mellett egy másik nemzeti versünk is, a Szózat.

Sok más kérdés is elhangzott, amelyeket az előadás során átbeszéltünk. Tanárként ilyenkor szembesülök azzal, hogy bizonyos dolgokat teljesen egyértelműnek veszünk – mindaddig, amíg valaki egy kérdéssel ki nem zökkent minket, és rá nem világít arra, hogy ezek a kérdések teljesen jogosak, csak eddig nem tettük fel őket.

A magyar kultúra napja azonban többről szól, mint a Himnusz, a Szózat vagy az Erkel Ferenc és Bartay Endre által írt megzenésítések. A későbbiekben beszéltünk a művészetekről, nyelvemlékeinkről, arról, hogyan tudtuk megőrizni őket a zivataros századok során, valamint hagyományainkról és mindannyiunk közös történelméről.

A kultúra – akárcsak a nyelv – nemcsak a múltunk része, hanem a jelenünk és a jövőnk is, amelyet ápolnunk kell. A Banja Luka-i magyar közösség nagy része a szerbiai Vajdaságból származik. Számos példa akad arra, hogyan lehet megőrizni identitásunkat az anyaországtól távol, és hogyan lehet kiteljesedni egy másik kultúrában.

Számos vajdasági magyar író és költő töltötte be ezt a hídszerepet, például Tolnai Ottó, Gion Nándor vagy éppenséggel Bogdán József pap-költő. A listát hosszasan lehetne folytatni. Egy másik érdekes példa Danilo Kiš életútja, aki Szabadkán született Kohn Edvárd néven, és később a jugoszláv irodalom egyik kiemelkedő írójává vált.

Az előadást követően röviden még beszélgettünk a hallgatósággal. A magyar nyelv különlegessége nemcsak az írásban vagy a kiejtésben rejlik, hanem a versekben is. Mint minden verset, a magyar költeményeket is egyedi dallam jellemzi. Mindazonáltal, ha a szöveget le is fordítjuk más nyelvre, az átadott érzések nem köszönnek vissza. Ennek legszebb példái a magyar Himnusz és a Szózat.