2025 júniusában különleges eseményre gyűltek össze a santiagói magyar közösség tagjai: megrendeztük az első magyar főzőklubot, amelynek célja nem csupán az, hogy finom ételeket készítsünk, hanem hogy együtt idézzük meg a magyar konyha ízeit, illatait, és megosszuk egymással a családi recepteket, történeteket.
Már az első alkalommal hatalmas volt az érdeklődés: több mint tizenöten jöttek el, ezzel el is értük a maximális létszámot, amit a hely adottságai megengedtek. Jó volt látni, ahogy a magyar közösség tagjai – kisgyerekektől a nagyszülőkig – örömmel álltak össze egy közös cél érdekében: hogy elkészítsük az első menüt, a rakott krumplit.
A főzőklub ötlete régóta érlelődött a fejekben. Hiszen mindannyian tudjuk, milyen fontos a magyar konyha a diaszpóra életében: az ízek, az illatok, a közös étkezések emléke hozzátartozik ahhoz, ahogyan megőrizzük identitásunkat távol az anyaországtól. Végre eljött az idő, hogy ne csak nosztalgiázzunk a gulyás, a töltött káposzta vagy a túrós csusza felett, hanem együtt álljunk neki a főzésnek, és a közös munka során ismerjük meg egymást is jobban.
A rakott krumpli tökéletes választásnak bizonyult kezdésként. Egyszerű, mégis laktató és finom étel, amit szinte minden magyar ismer – de ahogy kiderült, mindenki egy kicsit másképp készíti. A „klasszikus” rakott krumpli alapanyagai – burgonya, tojás, kolbász, tejföl – ugyan mindenkinél adottak voltak, de már az első beszélgetésekből látszott, hogy ahány ház, annyi szokás. Ezeket a kis különbségeket öröm volt hallgatni, és hamar elindultak a történetek: ki hogyan tanulta a nagymamától, édesanyjától, hol készült először rakott krumpli a családban, és milyen trükköket vetettek be otthon, hogy még finomabb legyen az étel.
A főzés igazi csapatmunka volt. Senki nem maradt tétlen: ki krumplit pucolt, ki tojást főzött, majd pucolt, más a kolbászt szeletelte fel szép vékony karikákra. Volt, aki a tejfölt keverte ki, hiszen a helyben kapható tejföl kicsit más állagú volt, mint az otthoni, így ügyeskedni kellett, hogy a megfelelő krémességet elérjük.
Közösen pakoltuk össze a rétegeket a tepsibe, mindenki hozzátett valamit: egy csipet sót, egy kis borsot, egy ötletet. A gyerekek is szorgoskodtak: segítettek a tojásszeletek sorba rendezésében, és lelkesen figyelték, ahogy a nagyok dolgoznak.
Amíg az illatok lassan betöltötték a termet, és a rakott krumpli a sütőben aranybarnára pirult, leültünk beszélgetni. A magyar konyha volt a téma – nyilván? Felidéztük a kedvenc ételeinket, és kiderült: bár mindannyian jól ismerjük a leghíresebb fogásokat, mindenki egy kicsit más receptet hozott magával otthonról. A közös emlékek, történetek és receptek hallatán gyorsan repült az idő, és már alig vártuk, hogy megkóstolhassuk a közös munka gyümölcsét.
Amikor elkészült a rakott krumpli, és kitálaltuk, elcsendesedett a társaság: csak a tányérok és a villák halk koccanása hallatszott. Az étel mindenkinek elnyerte a tetszését – talán azért is, mert benne volt mindenki keze munkája és szeretete. Az egyszerű rakott krumpli most igazi ünnepi fogássá vált, amely összekötötte a közösséget.
A közös étkezés végén mindenki mosolygott, elégedetten dőlt hátra, és már el is kezdődött a következő alkalom tervezése.
Hamar felmerült a kérdés: mi legyen a következő főzőklub menüje? A javaslatok között ott volt a gulyás, a lecsó, de a legtöbb szavazatot a desszertek kapták. Úgy tűnik, a közösség tagjai máris édes élményekre vágynak, így eldöntöttük: a jövőben mindenképpen beépítünk majd valamilyen hagyományos magyar édességet is a menüsorba.
Az első főzőklub sikerét látva egyértelmű: szükség van ezekre az alkalmakra. Nemcsak azért, mert finom ételeket készítünk együtt, hanem mert jó érzés megélni a közös munkát, a nevetést, a beszélgetéseket, és azt, hogy valahol, távol Magyarországtól is újra és újra meg tudjuk teremteni az otthon ízeit. A következő alkalomra már most sokan jelentkeztek, és reméljük, hogy a főzőklub hosszú távon is a közösségi élet egyik színes és ízletes része marad Santiagóban.
A közös főzés nem csak egy étel elkészítéséről szólt: egy pillanatra mindannyian újra otthon érezhettük magunkat – egy tányér rakott krumpli fölött, jó társaságban. És talán ez a legnagyobb ajándék, amit egy főzőklub adhat.
