Három napos cserkésztábort tartottunk Wollongongban!
János a mese főszereplője kipróbálta már magát mindenféle mesterségben (a cserkészek még sátorverőnek is állították), azonban neki leginkább a királyi szakmára fájt a foga. Ebben voltak segítségére a cserkészek, akik több országon keresztül kísérték őt, míg nem az utolsó nap Jégországba értek. Ott aztán különféle játékok és ügyességi próbák után, sikerült egy ádázi számháborúval elűzni a jégkirályt a területről, így János lehetett az ország új királya.
A tábor alatt sok más szereplővel is találkoztak a cserkészek, mint például a hopmesterrel Feketeországban, a vöröskirállyal és annak lányával, a jegesmedvével, de még három törpe is keresztezte útjukat az egyik tábortűz alatt.
Megérkezéskor mindenki nagyon örült a szép, napfényes időnek, ami segített a sátorépítésben, de nem sokkal később már a saját bőrünkön tapasztaltuk meg Jégország zord környezetét! A süvítő szél felborította a sátrainak, így kénytelenek voltunk a házban tölteni az első éjszakát.
Ezt azonban nem hagytuk annyiban. Másnap új erővel, újra felállítottuk őket, sokkal több cöveket használva, ami megtette hatását, a sátrak kibírták a hideg és szeles éjszakát, csak úgy mint a bátor cserkészek!
A tábortüzek keretein belül a cserkészek közelebb kerültek a mese szereplőihez és ezáltal a mese történetéhez is, amely elég motivációt adott nekik arra, hogy a második nap a 464 méter magas Mount Keirat is megmásszák Jánost kísérve. A hegy csúcsáról bámulatos volt a kilátás és János rettentően hálás volt a csapatnak, hogy elkísérték őt odáig.
A törpék által gyújtott második tábortűz nem csak a mese szempontjából volt fontos és érdekes, hanem itt tettek ígéretet a kiscserkészek, így csatlakozva hivatalosan is a cserkészek nagy családjához. Mindemellett egy avatásra is sor került, ahol Ramit, a páromat is cserkésztestvérünkké fogadtuk.
Miután a tábor utolsó napján János jégkirály lett, a jegesmedve hátán visszatért a vöröskirályhoz, ahol az lányával együtt a királyságát is Jánosnak adta. Így a tábor végére már két ország királyaként ünnepelték őt a gyerekek. Végül a bazárban költhették el a napok alatt megszerzett jutalomérméket a cserkészek, amelyeket finomságokra válthattak be az árusoknál.
A táborban én töltöttem be János szerepét. A tábori program megszervezése és levezetése úgy, hogy egyben őrsvezetőként és szereplőként is helyt kell állni, nem volt könnyű feladat, de a visszajelzésekből ítélve, jól megbirkóztunk vele.
Örülök, hogy az élmények által én is tovább tudtam fejlődni, tanulni és bővíteni tudásomat egy cserkésztábor szervezése kapcsán.
